Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

22.

*Legalább most érezhesse magát fontosnak.*

Végre vadásztunk. Össze vissza rohangáltunk és minden állatot megöltünk és a ház elé vittük őket egy halomba.

Egyszer oldalra néztem, mert Nik éppen egy hatalmas szarvassal harcolt. Ráugrott a hátára és beleméjeztette a fogait az állat nyakába.

Ez annyira nem tetszett a prédának, mert felágaskodott, így a farkas hatalmasat nyekkenve nekicsapódott egy fának.

Én gyorsan kapcsoltam, szemből belecsimpaszkodtam az állat nyakába és egy erős rántással eltörtem azt.

A szarvánál megfogva odahúztam Niknek hogy egyen belőle először. Ő csak visszaváltozott emberré.
- Te fogtad meg, Tündérem. Tiéd az elsőbbség. - erre nem is figyeltem, mert éppen mélyen belemélyesztettem a karmomat a szarvas nyakába, ami miatt tiszta ver lett a mancsom.

Klaus arca a vér szagára elkezdett elválltozni. Láttam rajta, hogy már remeg annyira visszafogja magát, mert azt mondta hogy enyém az első falat.

Erre megfogtam a szarvas t és a nyakánál fogva odaraktam Nik ölébe, hogy egyen nyugodtan.

De ő csak eltolta magától.
- Nem akarom hogy lásd hogy milyen szörnyeteg vagyok, mikor eszem. - erre csak rámorogtam, jelezve hogy engem nem érdekel milyen az arca, nekem is olyan.

-Na jó. Csak egy kicsit. - ezzel elkezdett enni. Nagyon aranyos volt ahogy viszafogta magát, hogy nekem is jusson. Közben visszaváltoztam, abban a pillanatban elváltozott az arcom. Varázslattal eltakartam azokat a részeimet, amiket nem akartam a Hybridnek mutogatni.

Kisétáltam a fa mögül és megláttam Nik elváltozott arcát. Ő is észrevette hogy bámulom, így abbahagyta az evés és megpróbált ellenállni a kísértésnek. Az arca lassanként visszaváltozott. Csodáltam amiért vissza tudja fogni az ösztöneit.

- WOW. Nik ezt meg hogy? Nekem sosem megy. - ahogy közel mentem hozzá meglátta az én arcomat. Lassan felemelte a kezét és végigsimította a szemem alatti részt, ahol feketére változtak az erek.

Közelhajoltam az arcához és meg próbáltam én is visszaváltoztatni az arcomat. Éreztem ahogy a szemem visszakapja az eredeti színét.

Hihetetlen, hogy mit hoz ki belőlem Klaus. Végre sikerült.
-Na látod, Kedvesem. Sikerül az. - mosolygott rám. Adtam neki egy puszit az arcára, majd leültem vele szemben és ráhajoltam a szarvas nyakára. Egyből megjelent a hybrid szemem és mohón elkezdtem vért szívni. Egyszer csak Klaus megmoccant a szarvas alatt. Felnéztem rá, mire elkezdett mosolyogni.
- Csak elzsibbadt a lábam, bocsi. - a számát továbbra sem vettem le szarvasról, de megráztam a fejem, hogy semmi baj.