Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

34.

*- Nyugi, csak vicceltem.*

- Te normális vagy!? - kezdtem el kiabálni. - majdnem elkezdtem elszívni az energiádat. És most egyszerre sokat. - dühöngtem. Nik még mindig az ajtófélfának támaszkodva várta hogy lenyugodjak.

- Nyugodj meg, édes, csak poén volt. - ez kész. Már majdnem a sírás szélén álltam, annyira mérges voltam rá.
- Majdnem megöltelek!? - elkezdtem ütni a mellkasát. - Tudod milyen érzés meghalni? - erre csak mosolyogva rámzézett
- Tudom, csillagom. Hidd el, hogy tudom.

- És tudod milyen érzés amikor valakit megölsz aki fontos neked? Még ha véletlenül is. Rebakah miatt még most is lelkiismeretfurdalásom van. Tudom, hogy a te halálod nem tartott volna örökké, de akkor is. - átöleltem a derekát - Nem akarlak elveszíteni, egy percre sem. - erre csak átölelte a vállamat és kaptam egy puszit a fejem tetejére.

- Tündérem, te olyan aranyos vagy. - mosolygott
- Te meg hülye. Nagyon megilyedtem.
- Tudom. - mosolygott
- Nem akarlak bántani.
- Ezt is tudom. - majd felkapott a karjaiba és besuhant velem az ágyba.

Hosszan megcsókoltam
- Jó éjt, Nik.
- Neked is Tündérem. - vigyorgott
- Te min mosolyogsz? - kérdeztem csukott szemmel
- Csak a fejeden amikor megilyedtél.
- Na... Hagyjál békén... - mosolyogtam el.

Adtam egy puszit a nyakába és eleludtam.

[Reggel 10 körül]
Óvatosan kinyitottam a szememet, ott van-e még mellettem és igen. Ott szuszogott alattam.

Úgyhogy kiélveztem a Klaus Mikaelson párnámat , amég csak lehet.

Miközben aludt, én csak őt bámultam. Annyira aranyos amikor így szuszog. Most egy kicsit a helyében éreztem magamat. Tényleg jó érzés egy embert bámulni.

- Jó reggelt Tündérem. Most te bámulsz engem? - kérdezte még mindig csukott szemmel.
- Belátom, jó érzés... Megértem te miért szoktad ezt csinálni. - adtam neki egy puszit a nyakába.

Várj meg, mindjárt hozok kaját. Erre csak bólintott és szerintem visszaaludt.

[...]
Felkaptam a kezembe valamit, szintén az ő cuccai közül és kipakoltam őket a verandára. Elvettem a pizsimet, fekiáltottam Niknek, hogy kb.: 20 perc múlva jövök és átváltoztam.
Elszaladtam keresni valami állatot.

Klaus szemszögéből :

- Na, most hogy elment... Azt mondta, hogy 20 perc. - lementem és behoztam a cuccait a verandáról. Az ajtót résnyire nyitva hagytam, hogy be tudjon jönni és visszafeküdtem olvasni. Király.

Nat szemszögéből :

Már fogtam 2 nyulat, egy fácánt és majdnem egy mókust is,de azt a végén elengedtem. Olyan aranyos volt. Irány haza.

Mikor a kaját hazacipeltem, gyorsan visszaváltoztam és mentem volna a ruhákért felöltözni, de eltüntek. Nik megint vicces kedvében van... Felnéztem a szobálya ablakára és megláttam egy árnyat elsuhanni az ablakból.

- Niiiik!!! - kiabáltam el magamat. - Add vissza a cuccaim. Ja... És ne lesekedj. - forgattam meg a szememet.
- Tündérem... A cuccaid alatt arról a pólóról beszélsz amit a szekrényből csórtál ma reggel? - kérdezte vihogva - be kell érte jönnöd... - erre csak átváltoztam farkassá és betrappoltam a szobájába.

Felugrottam az ágyra és megint elkezdtem a farkasszemezést. Most le fogom győzni. Erre csak nevetve megpöckölte az orromat, de semmi. Az össz reakció az volt rá, hogy elkezdtem morogni. Kivillantottam a szemfogaimat és ráugrottam.

Erre félelem suhant át az arcán és a karját a feje elé emelte,higy ne tudjam letépni azt a helyes kis buksiját.
- Ne bánts.. - kérlelt. Egy kicsit meghatott, de nem annyira. Ekkor a kezét elvettem az arca elől és rátette a hátamra. Elkezdte simogatni a derekamat egyre lejjebb haladva

Nagyon jólesett, de nem hagytam, hogy eltérítsen a célomtól, merthogy ő még mindig nem pislogott. Így egy kicsit arrébb ültem, pont a kényes részeire, mire megmerevedett az összes izma. Magamban nyugtázam, hogy nem izgult fel egy farkasra.

Óvatosan elkezdtem mocorogni rajta és hallottam ahogy elakad a lélegzetvétele.