Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

33.

*és elkezdtem birizgálni az egyik tincset a tarkójánál.*

[...]
Végre vége lett. Nagyon féltem. Jó ez így hülyén hangzik, mert én is öltem már embert, de nagyon ilyesztő volt az a rohadt bohóc. Mikor lefeküdtünk, a fejemet ráhajtottam Nik mellkasára és megpusziltam az álla alatt. Szerintem ő már elaludt.

Próbáltam elaludni, de ahányszor csak becsuktam a szememet, azt a ronda bohóc fejét láttam.

Gondoltam egyet és ráfeküdtem Klausra. És elkezdtem simogatni az arcát, hogy hátha attól megnyugszom egy kicsit.

- Mi történt, Tündérem? Nem tudsz aludni? Rosszat álmodtál? - kérdezte röhögve.
- Igen, mindig amikor becsukom a szememet akkor megjelenik. - panaszkodtak neki.

- Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy elképzeltem, hogy egy mezőn vagyok. Mindent elképzelek. Lepkékeket, virágokat, illatokat, mindent. Mikor bűntudatot volt valami miatt, akkor ez bevállt.

- Mi miatt volt bűntudatot? - adtam egy puszit az arcára
- Amikor leszűrtam Elijaht, meg Bext. Akkor nagyon sokáig utáltam magam érte, de akadájoztak a hybriddé válásomban. Tudod, hogy anyám eltemette bennem a vérfarkast és ezt az átkot akartam megtörni. Elijah pedig nem engedte hogy elvigyem Elenat, és átváltozzak.
- Akkor hogy sikerült? Ahhoz egy hasonmás megölése kellett nem?

- Az úgy történt, hogy Elena életét összekötötték az apjáéval, így mikor Elenat megöltem, ő John életenegriájából feléledt. Csakhogy én így átváltoztam, viszont nem tudtam megcsinálni a hybrid sereget amit akartam. - mondta szomorúan.

Erre csak megcsókoltam.
- Neked tényleg szarabb volt az évszázadod... - nevettem el magam, majd belepusziltam a nyakába.

Erre hirtelen átdobott maga mellé, majd átöleltem a vállamat és az egyik lábát áttette az enyémen, így kétszeresen is meg tudott ölelni. Adtam egy puszit a kézfejére
- Jó éjt, szívem. - majd elnyomott az álom.

[hajnali 2 körül]
Felriadtam. Mikor magam mellé néztem, nem találtam sehol.

Az ablakok mindenhol nyitva, a szél kint rohadtul fújt, így a függönyök folyton meglebbentek.

Kikászálódtam az ágyból és el indultam az egyetlen fényforrás felé amit láttam. A földszinten volt a fürdőszobából jött. Lassan lesétáltam a lépcsőn, közben Klaust kerestem a szememmel.

Mikor beléptem a fürdőbe, egy kéz hátulról átölelte a derekamat. Hangosan sikítottam egyet, majd megragadtam a tokránál fova a kéz tulajdonosát, felemeltem és neki nyomtam a falnak.

Klaus csak vigyorgott, mert ugye legalább 10 centivel alacsonyabb vagyok nála, így nem tudtam annyira felemelni. Lábujjhegyen állt. Óvatosan megfogta a kezemet és leszedte a nyakáról.

- Jajj, Tündérem. Nagyon megilyedtél? - kezdett el röhögni, mire kivillantottam a vámpírfogamat.
- Nyugi, csak vicceltem.