Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

67.

*Egészen a hasa aljáig csináltam, de tovább nem. Nem akartam, hogy amint visszaváltoztam rámvesse magát.*

Mosolyogva figyelte, hogy mit csinálok, majd amikor abbahagytam felállt és rám nézett.
- Te jössz, Tündérem. -vigyorgott perverzen, mire megráztam a fejemet. - Dede. Most te is tiszta leszel. - sóhajtva beadtam a derekamat, úgyhogy lefeküdtem elé, de én nem változtam át.

- Na, tessék csak átváltozni. - nevetett fel gonoszan, mire lehajtotta fejjel visszakaptam az emberi külsőmet. - Gyönyörű vagy, Tündérem. - mondta miközben felemelte a fejemet az állam áll fogva, így a szemembe tudott nézni.

Mintha kitaláltam volna a gondolataimat, mert azon töprengtem, hogy vajon így is szépnek fog-e látni, mivel kicsit tiszta vér voltam, mert úgy eszek mint egy disznó☺️.

Mosolyogva lefeküdtem és hagytam hogy végezze a dolgát. Átváltozott farkassá és elkezdte tisztogatni a nyakamat.

Mosolyogva figyeltem amit csinál. Amikor kicsivel lejjebb kúszott egyből elpirultam. Elkezdte a hasamat nyalogatni, mert a nyúltól eléggé véres voltam. Amikor végzett ott is, visszaváltozott és miközben felkúszott az arcomhoz adott két puszit a melleimre, válaszul hallkan sóhajtottam egyet. Mosolyogva rám feküdt, mire kimenet a tüdőmből az összes levegő.

Miközben próbáltam levegőhöz jutni, Nik csak mosolyogva nézte a szenvedésem.
- Leszáljak rólad Tündérem? - kérdezte nevetve, mire megráztam a fejemet, jelezve hogy majd megoldom valahogy.

Amint kaptam levegőt, rögtön megfogtam két oldalt az arcát és megcsókoltam. Mikor szétválltunk lassan feltornázta magát, majd a kezét nyújtotta felém,

- Had segítsek, Tündérem! - amit nevetve elfogadtam.
- Micsoda úriember! - mosolyogtam rá, erre kezetcsókolt nekem. Éreztem hogy elkezdek vörösödni.

- Miért pirultál el?
- Nem vagyok hozzászokva az ilyen nagy gesztusokhoz.
- Majd megszokod... Elijah méginkább ilyen. Ha valahol elesel, kb.: fél másodpercen belül ott van és segít.

Na, gyere Fenrir. - mondta a nyuszinak és felkapta a karjába, a nyuszi pedig hozzábújt Nik mellkasához. Megsimogattam a nyuszit, miközben én is hozzábújtam Nikhez. Megpuszilta az arcom és elindultunk hazafelé.

[kb.:10-20perc múlva]
Meglátuk a házat.
- Előre egyek Bonniehoz, szólok neki hogy ne nézzen ki az ablakon, mert akkor rémálmai lesznek. - nevettem fel.

- Nem tetszik? - mutatott végig magán
- Csak szólj és amint kijutunk innen, elmegyek. - mondta sértődötten. Kivettem a kezéből Fenrirt, eltettem a földre, majd Nik nyaka köré fontam a karomat, így a csípőm teljesen hozzásimult.

Meglepetten nézte, hogy mit csinálok. Teljesen hozzábújtam és megöleltem, de ebbe az ölelésbe belesűrítettem minden érzéseimet iránta. Hogy mennyire szeretem, aggódok érte. Hogy ő a legjobb barátom is egyben. Ő jelent nekem mindent.

Amikor kibontakoztam az öleléséből, felnéztem az arcára a szemébe néztem és kicsit közelebb hajoltam. Majd még egy kicsit. Ránéztem a szájára és megláttam hogy résnyire már nyitva vannak az ajkai.

Még közelebb hajoltam hozzá, mire hirtelen megragadtam a vállamat, magárarántott és elkezdtünk csókolózni.

Amikor a fulladás szélén álltunk már mind a ketten, lassan szétválltunk. Mélyen a szemébe néztem,
- Nehogy el merj menni mellőlem, mert esküszöm, hogy megkereslek és... - nem tudtam befejezni, mert újból megcsókolt.

- Nem akartalak elhagyni. Nem komolyan gondoltam. Nem is foglak sohasem. - suttogta a fülembe amikor szétválltunk, mire libabőrös lettem.
- Egyébként, ha válaszolhatok a kérdésedre, akkor de. - néztem ismét a szemébe.
- Mi de? - kérdezte értetlenül.
- Nagyon is tetszik. - majd átöleltem a derekát, így a fejemet nekitámasztottam a mellkasának. - nagyon is... Ha hazaértünk, a rendes világban, majd megmutatom, hogy mennyire. De addig csak ennyit tudok tenni... - mosolyogtam rá perverzen és ismételten nekinyomtam a fának.