Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

71.

* - Na, öröm ezt hallani. - mondta, majd adott egy puszit a nyakamra.*

- Na, mostmár tényleg fel kéne kelni. - néztem a telefonomra. - már fél9! Nem érünk oda időben! - lettem ideges.
- Bonnieeeeee!!! Ébresztő tiniboszii! - kiáltottam el magam még mindig fekve.

- Mmmh... Mennyi az idő?
- Fél kilenc!
- Úristen?! Fél kilenc? Miért nem szóltatok korábban? - egyből felébredt, - kettőre ott kéne lennünk?! Gyerünk, Klaus! Kellj fel a barátnődről és húlzzál pakolni.

- Na, Rebekah kettő. - röhögött fel Klaus, de amint ránézett a lányra egyből elhalgatott. Mivel Bonnie olyan csúnyán nézett rá, hogy még én is megilyedtem. - Jó, jó... Megyek már. - ugrott fel, majd elszaladt pakolni.

Amint elment felpattantam én is és odavittem Bonnienak a kávéját.
- Úh! Kávé? Kösziii. - váltott kedvesebb hangra.
- Persze! Ilyen könnyen lefizethető vagy? Csak egy kis kávé kell hozzá?! - csattant fel Klaus az emeleten.
- Bocsi, szívem. Szerintem engem alapból jobban bír, mint téged. - kiabáltam vissza, mellettem Bonnie majdnem belefulladt a kávéba, mert nevetve próbált bólogatni és inni, egyszerre.

- Az már biztos. De ha lekéssük miattatok a napfogyatkozást akkor olyan fejfájásotok lesz, hogy lábra sem tudtok állni a következőig. - mondta komolyan.
- Jó, megyek már... - majd megragadtam a maradék két kávét és felszaladtam az emeletre.

- Szívem, itt a kávéd. - nyomtam Klaus kezébe a bögrét, mire az egyik kezével odahúzott magához és elkezdett szürcsölni.

- Huh. Köszi, csillagom. Ez nagyon jól esett. - nevetett fel, majd a kezembe nyomta a bögrét és megcsókolt. Gyorsan elmostam a koszos bögréket és felsuhantam az emeletre, pakolni.

Klaus nem hallotta hogy felmentem, úgyhogy kihasználtam az alkalmat és csak néztem. Amikor az ágyon rámolt valamit, akkor óvatosan odaléptem mögé és rátettem a vállára a kezem. Amitől annyira megilyedt, hogy az alkaromnál fogva lecsapott az ágyra és kivillantotta a vámpírfogát.

Amint meglátta, hogy csak én vagyok egyből visszaváltoztatta az arcát, majd bocsánatkérően mosolygott.
- Ne haragudj, Tündérem, csak megilyesztettél. - nevetett fel.
- Nincs semmi baj. Nem akartalak megilyeszteni, bocsi. - nevettem én is.

- Na, gyere pakolunk, mert tiniboszi megöl, ha lekéssük a napfogyatkozás. - mosolyodott el, majd a kezét nyújtotta.

[...]
Összepakoltunk, megvan Kate, meg Fenrir. A cuccok egy hátizsákban, nálunk az ascedens, itt van Bonnie, 12óra van. Klaus azt mondta, hogy figyelte hogy hol a legerősebb a nap fénye, úgyhogy irány a kocsi és a tisztás.

Villámgyorsan bepakoltunk mindent az autóba, majd bepattantam az anyós ülésre. Bonnie ült hátul, Nik pedig vezetett. A boszi ölébe tettük Fenrirt, nálam meg volt Kate. A két állat nagyon jól összebarátkozott.

[kb.: 30 perc múlva]
Mindjárt odaérünk. Hamarosan 13óra van. Úgy terveztük, hogy fél kettőre legkésőbb odaérünk és akkor lesz időnk lepakolni. Hirtelen egy kezet éreztem meg a combomon.

Halványan elmosolyodtam és alig hallhatóan belesuttogtam a levegőbe.
- Majd ha hazaértünk, lesz számodra valamim. - amint kimondtam, Klaus egyre feljebb csúsztatta a kezét a combomon, míg végül, már teljesen a csípőcsontomnál volt a keze.

Lassan elkezdte simogatni a lábamat. Nagyon jó érzés volt, úgyhogy a hasamban rögtön életre keltek a pillangók.

Mindjárt odaérünk! Klaus keze még mindig a combom és a csípőm találkozásánál pihen, miközben a pillangók annyira verdesnek, attól félek, hogy szívinfarktust kapnak.

- Na, Tündérem. Kiszállás. - nevetett fel Klaus, majd kiugrott az autóból és kinyitotta nekem az ajtót.

Bocsi, tudom hogy tök régóta nem volt rész... Nem akarok kifogásokat találni, kellett az ihlet. Már egyébként a valóvilág beli életüket terveztem, csak most elakadtam... 😁😘