Egy újabb hasonmás (Klaus M. ff.) Szüneteltetve, de igyekszem😁

39.

*vigyorgott gonoszan, majd kitörte a nyakamat.*

Amikor felébredtem, már kikötözött így csak a fejemet tudtam mozgatni. Levette rólam a pólót, de a farmershort maradt.
- Niklaus! Miért kellett megölnöd? - kérdeztem dühösen, bár tudtam a választ.

Hirtelen kicsapódott az ajtó és belépett rajta Nik. Hozott egy fémtálcányi dolgot. Egy csomó füvet, gondolom verbénát, meg farkasfüvet. De volt ott karó is. Csak sima karó. Ezek szerint csak azt szeretné, hogy szenvedjek, de nem akart megölni. Ez király.

Gonoszan elvigyorodott majd felkapott egy kesztyűt és egy kis adag farkasfüvet.

- Megsimogatlak egy kicsit. - majd választ nem is várva, az arcomhoz érintette a füvet, majd elkezdett vele simogatni.

Egy darabig csak az arcomhoz ért hozzá a farkasfű, de aztán, Nik átsétált a hátam mögé, és végighúzta a gerincem mentén a füvet. Még próbáltam ellenállni és nem sikítani, de aztán a köteghez hozzáfogott egy kis verbénát is és azzal elkezdte körbejárni a hátamat, majd a karomat is.

Egyszer, egy kicsit tovább időzött el a karomon, így felsikoltottam. Nagyon fájt. A hangomra elrántotta a kezét, majd elkezdte a hátamat birizgálni a csokorral. Egyszer csak megfogta az egyik karót, majd bedörzsölte a farkasfüves verbénával.

- Hát, lehet hogy ez jobban fog fájni, mint hitted. - Ezzel végighúzta a karom belsejénél a karót. Tényleg fájt. Elkezdtem sikítozni és dobálni magamat, hogy hátha így előbb szabadulok, de nem ez történt.

- Na, akkor jó éjt, kedves - vigyorgott majd kiment. Hallottam, hogy kint molyol valamit, de annyira fájt a karom, meg a hátam, hogy nem tudtam másra gondolni.

[...]
Egyszer csak hallom, hogy kinyílik az ajtó. Nik belép egy kannával a kezében.
- Ejnye, kedves. Elfelejtettem, hogy fürdeni is kell a hölgynek. - majd felemelte a kannát és a tartalmát elkezdte rámönteni.

Nem csak víz volt benne. Ezt akkor éreztem meg, amikor az első cseppek elkezdték végigperzselni a vállamat, meg a hátamat.

Ezt egy ideig még el tudtam viselni, de már egy perc után elkezdtem sikítozni, két perc után még már folyamatosan sikítottam. De a verbénás víz csak ömlött rám. Így egy idő után már csak rekedten nyöszörögtem.

- Kérlek.... Nagyon fáj. Hagyd abba... Könyörgöm. Csak hagyd abba. - sírtam el magam. - Hozok neked kaját is csak, kérlek... Bármit megteszek csak hagyd abba... Bármit megtehetsz csak legyen már vége. Kérlek... Hagyd abba... - emeltem fel lassan a fejem és a szemébe néztem.

Leguggolt hozzám és megigazította a könnyes tincseimet. Adott egy puszit a nyakamba, ami azt jelentette, hogy visszakapcsolt. Magától, miattam.

Elkezdte eloldozni a lábaimat majd a kezeimet. Mikor a lábaim szabadok lettek óvatosan letettem a földre a térdeimet, majd a kezeimet is. Így négykézláb voltam. Hirtelen megremegtek a kezeim és összeestem.