A RÉM /Befejezett/

19.

Hoseok

Alig telt még el a napból, a reggeli rutinszerű tevékenységem után, mikor az egyik őr, arra kér, hogy tartsak vele.

Millor úr nem bírt sokáig várokozni, azért jött ilyen korán, hogy hallgathassa  mesémet, milyen volt az élet a Sagra Trakülben.

A kihalgató terem ajtaja nyitva vár, Williem bentről nyújtja felém a kezét.
- Üdvözlöm Hoseok. - mohón csillogó szemei minden elárulnak korán érkezéről, tudásra szomjazik. Ha bele kezdtem, rajtam nemúljon.
- Jó napot Grayson. - enyhe mosollyal rázom meg kezét.
Millor a székre mutat, hogy bátran foglaljak helyet. Az asztal tegnap óta sokat váltazott.

Tegnap még üresen fogadott, most viszont két csésze gőzölgő káve és egy doboz Marbollo várja, hogy magamhoz vegyem. Meglep kedvessége, de örömmel fogadom. Leülök a székre, Grayson is helyet foglal velem szemben.  Az őr, aki ide vezetett, pedig távozik, maga utan zárva az ajtót.
Ismét kettesben marudunk, csak mi és az ezüst szürke diktafon.

-  Grayson hogyan telt az éjszakája.- sandítok rá félszemmel, miközben Marbollom ajkaim köze veszem és meggyújtom a végét.
- Ööö, köszönöm érdekesen.- izgatottság csendül hangjában.
Fehér csészéjét kezébe veszi, majd a forró italba kortyol.
- Mitől volt olyan érdekes? Talán rémálmai voltak? - fűrkészve húzom fel a szemöldököm.
- Nem, nem-- huhukkol a forró kávé hatasára. - csak elintéztem egy pár telefont, és senki nem tudja Williem Bledel Smits hova tünt. Egyszerűen elnyelte a föld. Talán meghallt, a főnököm szerint, de akkor hol a holt teste? - nem hisz a mesében, tudja hogy átverik. Hunyorogva figyelem, minden mozdulatát.
- Érdekes, hogy pont akkor tünt el, mikor mi találkoztunk.- oldalra fordítom a fejem és kiváncsian várom a reakcióját.
- Igen, én is erre jutottam. - határozottan néz szemembe. - Ezért is szeretném ha folytatná, tudni akarok mindent és msat már azt is tudni akarom, hogy Williem hogyan került a képbe és most hova tünt ilyen hirtelen. Pontos neveket és helyszíneket akarok, kinek a neve fűzödik még hozzá. - eltökélt, egy éjszaka alatt kicserélték. Ez az én emberem.
- Elmondok mindent, de csak sorjában.

***

Amikor Jeon irodájaba beléptem ismét az alkohol bűze lengte be a levegőt, üres konyakos üveg és részeg Chaopho fogadott. Cigarettáján a hamu olyan hosszú volt, hogy érezhető volt lassan elszakad tartó oszlopatól. Így is lett, az asztalra hulott, ami nem az első volt. A hamus már megtelt cigaretta csikkel. A fiókjában heverő pisztolya most a mahagóni asztalon árválkodik, még gazdája a fejét fogva könyököl ugyanezen bútordarabon.
Szív facsaró a látvány. Mi történhetett, nem láttam még ilyen állapotban? Nem veszíti el a kontrolt az ital felett, az ő elméjét nem írányíthatja sem az alkahol sem a drog, saját ura mindig minden helyzetben.
- Jeon! Jól vagy?- aggódva kérdezem.
Rámemeli arcát és fajdalmas nevetésbe tör ki.
- Hoseok barátom!- Tovább nevet és hátra dől a széken.- Mióta vagyunk barátok?- a nevetést abba hagyva,  komorrá változik tekinte, az alkoholtól pedig kissé nehezen forog a nyelve.
- Mióta megszülettünk.
- Így van!- Mindkét kezével dühösen csap az asztalra. - És mit kértem tőled! - vicsorít rám, akár csak egy veszett vad.
- Nem tudom mire gondolsz pontosan? - lágyan de határozottan válaszolok, nem hiányzik, hogy még jobban felhúzza magát.
- áhh nem tudod. - arcát kezeivel megdörzsöli, majd a fegyverért nyúl. Megcsodálja, mintha most látná először. Azután integetni kezd fegyvert tartó kezével, hogy menjek közelebb.

Nem tetszik ez nekem. Szorosan az asztal előtt megállok. Íriszei pontosan olyan sötéten és kegyetlenül csillognak, mint mikor kivégez valakit. Tettem valamit ellene, hogy most meg akar ölni?  Nem hiszem, de ha ő így látja jónak, hát legyen, nem félek a haláltól.
- Megkértelek, hogy tartsd távol tőlem.
Most már kitisztult a kép.
- Távol tartottam tőled.- nyugodtan válaszolom.
- de engem nem tőle. - közelebb hajol miközben suttog, majd a fegyver markolatát felém fordítja, tudatva hogy vegyem a kezembe.
- Ölj meg! - utasít  erélyesen.

Elveszem a pisztolyt, de még veletlenűl sem fogom használni. Biztonságosabb ha most nálam van.
- Lőjj fejbe, vagy a szívembe, azt akarom, hogy újra üres legyen mindkét testrészem. - elszántan mutat előbb fejére, azután szívére. Komolyak szándékai, de ezt én nem vagyok hajlandó teljessíteni.
- Biztos meg van az okod rá  miért nem tudsz távol maradni tőle. Mi lenne ha engednél a gyengédségnek. 28 éves vagy, ideje megtapasztalnod egy nő szerelmét. - Cinikus kacagásba tör ki, miútán kinevette magát feláll székéből, imbolyogva elém áll és a fegyvert a kezemben magafelé fordítja.
- Húzd meg a ravaszt! A barátom vagy, tedd meg! - kétségbeeseve esedezik a haláláért. Elborzaszt látványa.
- Én Jeon vagyok a rém, nem szeretek senkit, és engem sem szeretnek.
- Igen ez voltál, de ezen bármikor változtathatsz. A barátod vagyok, és nem hiszem azért, mert egy lány megdobogtatja a szíved, gyengébb lennél. Nem! Erősebb leszel, még nagyobb vezér, mert lesz kiért harcolnod. - meggyőzve igazamról biztatólag öntöm bele a lelket, de ő csalódottan ellök magától és elvánszorog a szobájába. Követem, nehogy valami baromságot csináljon. Lefekszik az ágyra.
Addig szobrozom ágya felett még biztosra nem veszem, hogy elaludt.

Testőreinek kiadom parancsba, hogy minden fegyvert tüntessenek el a közeléből. Amíg én nem vagyok vigyázzanak rá, hiszen ezért kapják a fizetésüket, ez a dolguk.