A RÉM /Befejezett/

86.

Durván erotikus tartalmak!!!😄🔞

Isabell

Nem beszéltem senkivel Hoseokkal való beszelgetésünkről. Két dolog miatt sem, túlságosan bizalmas volt, és kételyeket indított el bennem. Nem mutathatom senkinek, hogy meginogtam. A másik, hogy tudnak még mindig minden lépésemről? Túlságosan elbíztam magam, még mindig naív vagyok, azt gondoltam, hogy ilyen egyszerűen átverhetem Jeont? Mit is gondoltam, nem hiába ő a vezér, mindenhol emberei vannak, és még az is lehet, Asha köpött be. Bár állítja, hogy nem jelentett neki. Nem bízom benne, ahogy senkiben ebben a szállodában. Egyedül vagyok, kurvára egyedül. Mi a francot kezdjek? Tudtam, hogy nehéz lesz, és majd akadályokba ütközök, de hogy már a legelején. Az összes közül pedig a saját érzeseim a legveszélyesebbek, folyamatosan bugdácsolok bennük, előbb utóbb elhasalok, ha nem szedem össze magam.

Lezuhanyozom és ahogy kérte V, lent találkozunk. Meleg fülledt este van, egyszerű laza nyári ruhát választok, nem tudom mire számítsak, de nem csípem ki magam. A biztonság kedvéért magamra veszek egy kis vékony kabátot.

A recepción Bez megállít és átadja V üzenetét, a hotel előtt vár.
Kilépek az ajtón, de egy árva autót sem látok, csak egy fekete motort, amit bőget egy vadbarom.

A barom leveszi fekete sisakját és előbbukkanak fekete fürtjei, és pimasz mosolya. Nem erre számított, de bejön. Ekkora motoron még nem ültem.
- Szia!- köszönt, miközbe átnyújt egy sisakot.
- Szia.- viszonzom perverz mosolyát.
Felteszem a sisakot, majd mögé ülök a motorra.
- Fogj erősen! - ordítja, én pedig teszem amit kér.

Bhumibol Bridge felé haladunk az autópalyán, a sebesség határok nem léteznek. A menetszél a szoknyám rámtapasztja még a hajam hátra fújja, élvezem és egyáltalan nem félek, biztonságban érzem magam mellette.

Letérünk a pályáról és a gyalogosok részére fenntartott sétaló részre kanyarodunk, amikor ráhajtunk a hídra. A híd elképesztő, csodás neon színekben pompázik, bevilágítja a pályát, mintha csak nappal lenne.
A híd Chao Phraya folyót íveli át, elég hosszú egészen a közepéig haladunk.

Megállunk, leszállok mögüle és mint egy kisgyerek, aki életében nem látott hasonlót, álmélkodva forgolódom. Monumentalis testközelben. Többször is áthaladtam már rajta, de most először figyelhetem igazán.

Miután kicsodálkoztam magam, arcomra ragadt mosollyal fordulok V felé.
- Ez elkepesztő.
- Igen az. - emeli ő is fejét a függesztékek felé, amik szintén színesen világítanak.
- Gyere! - kezemért nyúl és a korláthoz vezet.

A folyó sem nyújt kevésbé káprázatos kilátást. A forgalom ilyenkor nem olyan nagy, mint nappal, de sokkal látványosabb. Kivílágított hajók, haladnak át a híd alatt, buli és séta hajók, uszájok és a fene se tudja még mifélék. Az élet nem áll meg Bankokban, akkor sem, ha beesteledig. A pályán is sorban haladnak el az autók, de nem vészes, nem zavaró, nem érik az autók egymást, mint nappal.

Még a híd egyik oldalán Bankok épületei tornyosulnak, addig a másikon Samat Prakun tartomány lakóházai szolgáltatják a pazar kilátást. Mi a bankoki oldalon csodálhatjuk a nyüzsgő ezerszínben pomázó várost.

- Gyakran járok ide, amikor egyedül akarok lenni, amikor kiakarok üríteni mindent az agyamból. - sosmogja a fülembe, miközben átöleli a derekam.
- Örülök, hogy elhoztál.- felelem.
- Tudod, soha senkit nem hoztam még ide.
- Akkor ezt vegyem megtiszteltetésnek? - jatekosan felkacagok.

- Sok mindent nem csináltam még mással, amit veled.- újabb vallomást tesz, miközben állát vállhajlatomba fúrja, majd együtt csodáljuk a folyón ringatozó hajókat.
- Mint peldául?- kacérkodok hátha kitudok több mindent szedni belőle.