A RÉM /Befejezett/

52.

Isabell

A lakás másik oldalával kezdem a felkutatást. Ugyanis a hatalmas fedett terasz, ahonnan a bejárat nyílik ketté vágja a házat. Még az egyik oldal a szirtre néz, addig a másik a birtokra. A híd pedig kettő között gondolom valami folyosó, de majd most megtudom.

Kimegyek, és lentről indítok, a bejárat ugyanúgy néz ki nincs különbség, ami viszont bent fogad az valami más, mintha egy másik világba toppannék. A természet és a kényelem ötvözete. Labirintusszerűen elhelyezkedve benne a szobák, nincs egy nagy közös tér nappali vagy ilyesmi, nem, először egy előszoba, azután egy szűk folyosó, ahonnan jobbra nyílik egy ajtó.

Benyitok és egy zuhanyzóba találom magam, de nem akármilyen, kicsit bent és kicsit kint. Egy óriás bambusz ível felfele az ég felé, plafon az nincs, hogy is lehetne, ha egy élő fa van a zuhanyzó közepén. Oldalt az esőztető, a padló a világosbarna és fehér márvány, még a fa körül hófehér kavicsok díszítik a padlót, eszméletlen, ezt még kipróbálom. A szemközti szobába semmi extra, egy átlagos vendégszoba. Tovább megyek, újabb kanyar, szűk folyosó, egyetlen szoba, izgatottan, teszem a kezem a kilincsre vajon mit rejthet?

Ezt nem hiszem el!
Egy fedett medence!
Nem túl nagy, de annál menőbb, a medence körül virágba borult növények szinesebbnél színesebbek, csodás, a plafon nyitható, mint egy autón a napfény tető. Miután visszatettem az állam a helyére tovább indulok felfedező utamon, újabb kanyar két helység az egyik egy dolgozó szoba, de inkább könyvtár, rengeteg könyvvel, körbe-körbe, egy kényelmes barna bőrkanapéval, hatalmas ablakkal, és az ablaknál egy antik darabnak tűnő íróasztallal. Azt hiszem, ha itt laknék,  ide gyakran tennék látogatást. A másik ajtó nem rejt mást, mint egy lépcsőt, felfele és lefele is, a felfelé utat választom, az alsó szintet inkább kihagyom, nem akarok bele mászni olyasmibe, amihez semmi közöm. A fenti rész már nem ilyen izgalmas, mivel csak féloldalt vannak szobák, vagyis csak egy háló fürdővel és egy nappali szerűség, és a híd, ami át vezed, az ( A ) szintre, csak nevezzük így.

Ámultam, bámultam, izgultan, és ugráltam, most már következhet a birtok. Az udvaron semmi különös, pontosan, olyan mint bármelyik filmben, amit láttam életemben, fegyveres őrök mindenfelé. A ház előtt sorakoznak a fekete terepjárók, a gorillák fülén lóg a headset, mivel a szírt védelmet nyújt egyik oldalról így csak a másikat kell bevédeniük.
Egy csapat épp szünetet tart, cigarettáznak az egyik autó mellett, oda sétálok hozzájuk.

- Helló! - Kedvesen, de mégis feszesen köszönök.
- Jó napot kisasszony! - összesen négyen vannak, mindannyian eldobják cigijüket és illedelmesen köszönnek, kicsit túlzás is, ahogy hajbókolnak, olyan, mintha félnének tőlem.

De tetszik.

- Szeretném körbe járni a birtokot, és egy idegen vezetőre van szükségem. - nézek egyikre is másikra.

- Én szívesen körbe vezetem, a kisasszonyt.-  ajánlkozik az egyik. fiatal, izmos testalkatú, a haja fekete rövidre vágva, nem túl szép, de nem is ronda, a szemei mosolygósak, és hiányzik a bal kezén mutatóujja.

- Remek, akkor induljunk. - Mondom örömmel, miután végig mértem.
A ház alatti parkoló felé megyünk. Azt mondja várjak mindjárt jön. Nem hazudott hamarosan megérkezik egy golf autóval, beszállok mellé és indulhat a szafari.

Rendes fickó, és jól ismeri a birtokot, minden szépségét megmutatja nekem. Egy patak veszi körbe a területet, és táplál egy kisebb tavat is, ami kristály tiszta és lehet rajta csónakázni, na meg búvárkodni is lehet, Farid szerint, mert hogy így hívják, ugyanis a főnök betelepített mindenféle olyan fajt a tóba, aminek megfelelő ez az élőhely. Nem semmi vagy Jeon? Állapítom meg. És igazán tetszik, ahogy Farid azt mondja Főnök!
Hamar elszalad az idő, nincs lehetőségem bejárni mindent, mert hatalmas ez a birtok, majd talán máskor folytatom. Éhes vagyok, a vissza úton egy erdő mellett haladunk el, "még ez is a Főnöké", mosolygok mikor ezt hallom.