A RÉM /Befejezett/

91.

Isabell

Követem Lukát, az étterembe, egészen a végébe sétálunk, ahol a leghátsó boxban egy ismerős arc bukkan fel. William Bledel Smith, Luka bemutat annak ellenére, hogy már ismerjük egymást.
- Üljön le kérem, Isabell. - Smith hellyel kínál.

Gyanús ez az egész, ideges leszek és izzadni kezd a tenyerem, de helyet foglalok Williemmel szemben, Luka pedig mellettem.

Nem kertel William, egyenesen a közepébe vág.
- A CIA-nak dolgozom.
A döbbenet az arcomra kiül. Mi a francot akarhat tőlem a CIA?

- Nem sokan részesülhetnek abban a kegyben, hogy CIA felkeresi. - válaszolom cinikusan.
- Mit gondol, miért van itt?
- Sejtelmem sincs.
- Segítse a munkákat.

Hangosan felnevetek, a lábaim lassan keresztbe teszem, a testem előrébb mozdítom, és egyenesem a két szemébe nézek.
- Mégis, miben tudnám segíteni a munkáját?

- Isabell, nem fél a haláltól?
- És ön? - Kérdezek vissza, miközben a hátam a kényelmes bársony háttámlának döntöm. Williemre, majd Lukára nézek, valójában neki szánom ezt a kérdést.

- Az én dolgom, hogy a világot megtisztítsam az olyan bűnözőktől, mint Jeon Jungkook. Aki rettegésben tartja az embereket, aki hatalmával félelmet kelt és emberek ezrei életét veszélyezteti a kábítószer bizniszével.

- Azt hittem, a CIA az amerikai kormány titkos szolgálata, ezek szerint azt gondolja, hogy Jeon fenyegetést jelent a hazájára?

- Meglehet. - komolyan felel.

- Tudja, milyen félni, rettegni? - én is komoly hangot ütök meg, hogy nyilvánvaló legyen neki, hogy mi is az a félelem.
- Miért ön tudja? - hunyorog.
Nem felelek.

- Nem kerültem még olyan helyzetbe, hogy rettegnem kelljen.- válaszolja egykedvüen.

- Tegyen néhány ballépést Jeon ellen, akkor, majd rájön, hogy nem a haláltól kell félni, hanem az élettől. - Smithre nézek, de Lukának szánok minden egyes szót. A szemem sarkából figyelem reakcióját, de nem tűnik úgy, hogy meghatnák szavaim.

- Hallgasd meg a főnököt. - fordul felém Luka.
- A főnököt? - hamisan elmosolyodom. - Azt gondoltam Jeon a főnököd?
- Ez a munkám! - válaszolja ridegen.
- A munkád, az, hogy egy maffia vezér parancsait kövesd és számtalan embert ölj meg hidegvérrel? - gúnyosan félre húzom a szám.

Összeszűkülnek szemei, látványosan nyel egyet, majd szemrebbenés nélkül folytatja.
- Ha beépülsz, akkor nincs más választásod.

- Az amerikai kormány engedélyt ad, hogy kényed kedvére gyilkolhass? Micsoda állszent népség. - gúnyos mosolyom Williemre vezetem.

Luka nem válaszol, viszont Williem átveszi a szót.
- Meséljen egy kicsit, milyen az élet maffia karjában. - Hazug mosoly kúszik arcára.
- Próbálja ki, nem olyan rossz, mint gondolná. - válaszolom flegmán.

Smith nem éri be válaszommal, egy doboz cigarettát vesz elő zakója bal belső zsebéből, majd komótosan gyújtja meg a szálat, és addig szívja, amíg az parázslani nem kezd, azután fejét oldalra biccentve, felém nyújtja a dobozt.
- Megkínálhatom?
- Nem élek vele. - Utasítottam vissza.

- Mit gondol Isabell, mennyi ideje van még?
- Ha azt hiszi, hogy rávehet a kémkedésre, rossz úton jár. Én csak egy kurva vagyok.
- Hmm. - mélyet szippant cigarettájából, majd kifújja a bűzös füstöt.

- Tegyük fel, hogy nem Jeon életét kívánom elvenni.
- Mindenki Jeon életét kívánja. - hidegen felelem
- Isabell, a háború már elkezdődött. - Szinte suttogva ejti ki a szavakat. - Nem kell nekem az életét venni, megteszi majd más. Ha válaszút elé kerül, kinek az életét menti majd, a sajátját? Vagy...