A RÉM /Befejezett/

81.

Isabell

Mindenféle érzelemek kavarognak bennem. Dühös, de elégedett vagyok, mégis szomorúan utazom a Davonig. Újabb gyilkosság szemtanúja voltam, és ez pont nem lett volna elég, még rá kellett ébrednem arra is, hogy rohadtul, nem tudok ellenállni Jeonnak, egyszerűen imádom, pont amennyire gyűlölöm. Nem vagyok képes teljesen szívemből utálni, csupán a látványa, a sötét szemei az édes ajkai, az izmos teste, a mély hangja, elkábít, elhomályosítja az elmém. Még most is remegek, ha arra gondolok, mit tett velem a zuhanyzóban, a gondolattól is izgalomba jövök. Kiráz a hideg, de legalább a razkódás észhez tèrít. Fajdalmasan sóhajtok. Mit tesz velem ez a férfi? Nem számit, minden erőmmel azon leszek, hogy valahogy ellenálljak, hogy a hasznomra fordítsam, hogy ő ugyanezt érzi.

Káosszal a fejemben szállok ki az autóból. Amint átléptem a Davon bejaratát, Joana lép oda hozzám, olyan mintha engem várt volna.
- Szervus Isabell.
- Szia Joana.
- Bármi is történt tegnap, most el kell felejtened.
- Mi történt?
- Azra a rendőrfőnök a társalgóban vár.
- Mit akarhat? - nyugtalanul kérdezem.
- Nem tudom, de bármit is akar, tedd félre bosszúvágyad és megfontoltan válaszolj.
Bólintok, majd Azrához indulok.

Egy kis notesszal kezében ücsörög az egyik krémszínű kanapén, tea gőzölög az asztalán, és cigaretta füstölög ajkai között.
Amint észleli jöttemet feláll és izgatottan üdvözöl, mélyen meghajol, majd hellyel kínál. Kicsit furcsa viselkedése, de nem találkoztam még vele túl sokat, hogy gyanút keltsen bennem, inkább megmosolyogtat, édes, hogy zavarban érzi magát.

- Isabell, nagyon rég találkoztunk már. - hangjában is érződik az izgatottság.
- Valóban. - helyeslem.
- Azt hittem, hogy már nincs az élők között.
- És hogyan jutott erre a megállapításra?
- A társaság, amiben mozog nem a legbiztonságosabb. - válaszolja a szemöldökét ráncolva.
- Ümm, én biztonságban érzem magam.
- Mondja, hol volt az elmúlt időszakban?

Nyomozói mivoltját előveszi és komolyan kérdez, miközben noteszt és tollat vesz kezébe, és írásra készen áll.
A lábaim keresztbe fonom és felé fordulok, miközben igyekszem csábosan viselkedni, ahogy legutóbb.
- Utazgattam. - válaszolom mosolyogva
- És merre utazgatott? - kérdezi kételkedve
- Ahh mindenfelé. - aléltan válaszolom, miközben úgy teszek, mint aki visszaemlékszik élményekkel teli üdülésére. - de leginkább Európában. Párizsban, Rómában, Londonban, Barcelonában, fantasztikus volt. - minden bevetek, hogy hihetően adjam elő, a városok neveit áhítattal ejtem ki.
- Akkor élményekkel telve tért haza.
- Így van.
- Érdekes hogy pont akkor tért vissza, mikor megölték Jeon Jungkook mennyasszonyát.
- Miért annyira érdekes?
- Mikor eltűnt, Jeon eljegyezte Soladat, mikor visszatért meghalt. - gyanakodva húzza össze szemöldökét.
- Semmi összefüggés nincs a kettő között. - hűvösen méregetem. - Gyanúsít valamivel?
- Nem csak a tényeket közlöm. - válaszol ridegen.

- Milyen kapcsolat van ön és Jeon között?
- Semmilyen. - vágom rá rögtön.
- Azt nem állítanám.
Talán rossz döntés volt ezt mondanom, de a kimondott szót már nem tudom semmisé tenni.
- Ön mit gondol, milyen a kapcsolatom vele. - kacéran tekintek rá.
- A szeretője?
Ingatom a fejem
- A kedvese? Tovább rázom a fejem.
- A főnöke?
- Hogy a főnököm! - hamisan felnevetek. - Nem.
- Hmm. - Ír valamit a kis noteszébe, majd újra rám vezeti tekintetét.

- Milyen volt a kapcsolata az áldozattal.
- Nem ismertem, soha nem találkoztam vele.
- Soha?
- Soha. - suttogom
- És milyen kapcsolatban áll Raylaival?
- Semmilyen.
- Isabell kérem ne hazudjon! - finoman kér.
- Nem hazudok, nem szívlel, de valójában nem tudom miért, én nem ártottam neki soha.
- Rendben, köszönöm, hogy beszélhettünk.
- Már megy is?- kérdezem csalódottnak mutatva magam.