A RÉM /Befejezett/

55.

Erőszak, kín, vér!

Jeon

A Pü Daengbe megyek, ahol találkozom Jiminnel és Hoseokkal.

Az egyik asztalnál ücsörögnek, már csak én hiányzom eljött Yoongi és Luka is. Luka haza tért az Indonéz és Fülöp szigeteki utazásáról. Egészen fiatal srác csupán huszonkét éves, de az üzleti érzéke egészen különleges, őt bíztam meg hogy tegye tiszteletét a sziget világban, erősítse meg partnereinkkel vagy épp kössön új üzleteket, magával vitte Bunsent, amit szintén én tanácsoltam. Bunsen remekül képzett prosti, tudja a dolgát, tökéletesen játszotta a gazdag üzletember barátnője szerepét, persze nem tudta, hogy az én ügyemben járnak el, de nem is akartam, hogy tudomást szerezzen, nem kell ebbe beleavatkoznia. Lukát eddig rejtegettük, senki nem tudja, hogy a mi emberünk, eddig, így fel tudta mérni a terepet. Nem közvetlen vérrokonom, de a kisöcsémként tekintek rá.

Leülök melléjük az asztalhoz.

- Nem sikerült előkerítenem Chan Ochát, nagyon jól rejtőzködik. - kezdi beszámolóját Jimin. - a tábort felszámoltuk, felgyújtottunk mindent és megöltünk mindenkit, Yoongi segítségével kihallgattunk néhány embert, de nem beszélt egyik sem.

Hmm Yoonginál jobban, senki nem ért a kínzáshoz, még engem is felül múl, ha neki nem csiripeltek, akkor nagyon lojálisak az emberei Channak. Ez becsülendő, de nekünk most igazán rossz hír.

- És mi a helyzet a környező falvakkal, kérdezősködtetek?- fordulok Jimin felé

- Körbe jártuk az egészet, de nem találtunk senkit, aki beszélne. - válaszol Yoongi. - egyszerűen felszívódott.

- Mára feladták, hogy betörjenek a laborba. Talán a kerítésre szegezett hullák lehetett az elrettentés, vagy valami más, nem tudom, minden esetre eltűntek, pedig eddig nap nem telt el hogy nem kapjunk el kémeket, akár többet is. - veszi át a szót Jimin.

A aggodalmasan ráncolom a homlokom, nem szívódhatott fel csak úgy nyom nélkül.

- Az gondolom, hogy az oroszok segíthettek neki, ha ők látják el fegyverrel, akkor segíthettek eltűnniük is. - mondja Hoseok.

- Találtam valamit, ami a hasznunkra lehet - mindannyian kíváncsian meredünk Jiminre. – egy barlangot találtunk a dzsungelben, ami a Burma határnál van, a bejárat még Thaiföld, viszont ha van kijárata, akkor az Burma területén van. Még nem fedeztük fel teljesen, elég nagy és nagyon úgy néz ki, hogy használták valamire, most vagy régen ott csempésztek,  talán arra menekült Chan, még nem tudjuk, viszont, ha sikerül megtalálnunk a kijáratot, akkor az árut szállíthatnánk Burmán keresztül, erre Azra nem számit. - büszkén dagad a melle milyen nagyszerű hírekkel szolgál, úgy vigyorog, mint amikor zsenialításával nagyzol és hát meg kell hogy mondjam, ismét büszke lehetek rá.

- Akkor talán induljunk és nézzünk körül, hátha találunk valamit. - javaslom társaimnak.

- Hoseok szedd össze az embereket és induljunk a határhoz, még ma látni akarom a barlangot.

- Az emberek már készen állnak, csak a te parancsodra vártunk.

Biccentek, remek hogy az embereim előre látok, egy a vérünk, tudja mire gondolok.

Autóba szállunk és elindulunk. A biztonság kedvéért bőven elég emberrel kelünk útra felfegyverkezve, nem hiányzik még egy olyan eset, mint a múltkor, nem hibázhatunk.

A barlang valóban eldugott helyen van a dzsungel mélyén, csoda hogy eddig nem fedezte fel senki. A hegy pontosan a Burma - Thai határ vonalon fekszik. Benőtte a növényzet, egy gyanútlan ember nem venné észre a bejáratot, de nekem kiváló embereim vannak, minden téren.