A RÉM /Befejezett/

47.

Jeon

Túlzásba viszem az italozást, de nem tudom másképp elviselni a napokat, folyton történik valami, ami miatt a pohárért nyúlok. Most sem teszek mást, konyak töltök magamban.

Haidernek parancsba adtam, hogy juttassa el a holt testet az apjához, akármilyen rémes ember is vagyok, a tisztességes temetés mindazoknak kijár, akik erre érdemesek, nem kellett volna meghalni, de túlságosan elszaladt Huannal a ló. Ha tisztában lett volna, vele ki vagyok, nem merészelt volna velem ilyen stílusban viselkednie, bár az apja tisztességes gengszter, nem volt soha problémánk, egyszer említette, hogy a fia forrófejű, de nem sikerült megnevelnie, hát magára vessen. Nem gondolom, hogy boldogan fogadja hírt, hogy megöltem, ezért fel kell, készítem a csapatot, hogy mi vár ránk.

Felhívtam Hesoekot, hogy jöjjön el és ezt beszéljük meg.

Nem kell rá sokáig várnom, hűséges barátom, épp most érkezik meg.

- Mi történt, mi az a fontos, amit mondani szeretnél? - kérdezi komoly hangsúllyal.

Töltök, egy italt majd átnyújtom neki.

- Erre szükséged lesz.- megemelem a poharam és kiürítem, ahogy ő is. Leülök a kanapéra, ő pedig velem szemben.

- Megöltem Huant. - azonnal a lényegre térek.

- Az nem jó. - kedvetlenül húzza félre ajkát. - Hol a holtest.

- Már elküldtem a családjának.

- Legalább nem gyújtottad fel az is valami. - elismerően bólogat.

- Elborult az agyam, mert megfenyegetett. Nem tűröm, tudod jól!

- Készülhetünk a leszámolásra. - jelenti ki lesújtva.

- Figyelmeztess mindenkit, terjeszd el, hogy a kínaiakban egy pillanatra sem bízhatunk, nem tudjuk mikor és hol csapnak le, nyílván engem akarnak, de mivel hozzám nehezen jutnak el, ezért bepróbálkoznak majd mindenhol. – szólj a bároknak, az utcán levőknek, figyelmeztesd a családokat és szólj apámnak, hogy duplázza meg az őrséget és járjon mindenki nyitott szemmel.

- Meg lesz, azonnal intézkedem. – amint kimondta feláll és indulna is, mihamarabb tudassa embereinkkel, hogy felkészüljenek a háborúra.

- Még valami, szólj V- nek, hogy legyen nagyon óvatos és állítson Isabellre valakit. – megrendülten ráncolja szemöldökét, de nem tesz fel kérdéseket, erre vonatkozólag, viszont más jellegűt igen.

- Elmész ma a bálba?- érdeklődik.

- igen, muszáj elmennem, azt hiszem, nem kell több baj a nyakamba.

- El kellene vinned magaddal Isabellt?- javasolja Hoseok
- miért is? – megdöbbenten vonom fel szemöldököm.
- Több oka is van. Először is hogy Raylai ne csinálhasson hülyeséget, ha egy lánnyal érkezel, visszafogja magát
- Igen és többet gondol a dologba, és egy kósza pillanatban elvágja a torkát
- Nem merne ilyen messzire menni, tart tőled, ezért akar mindenáron hozzád menni.
- Kezdem el veszteni a hitem abban, hogy valóban tartanak tőlem. - lesújtva hunyom le a szemem, majd kezembe temetem arcom.
- Grazinával kötött egyességem is kipipálhatnánk, megfelelő alkalom hogy beszélgethessen vele és te szemmel tarthatnád. Aztán meg ideje megmutatnunk, hogy milyen kincs van a birtokunkban. De ne engedd, hogy hozzá érjenek, senkinek! Elérhetetlennek kell mutatnunk, hogy ha visszatér Yoongitól tökéletes fegyverként vethessük be. Hacsak....- kíváncsian mered rám, ré emelem tekintetem, kutatja arcom hátha le tud olvasni, de én csak ráncolom a homlokom fogalmam sincs mit keres rajtam.
- Ha csak?
- Ha csak, nem gondoltad meg magad. Még nem késő, nem kell elküldened.