A RÉM /Befejezett/

90.

Jeon

Mielőtt Isabellért küldenék, meglátogatom V barátomat. Az irodájában dolgozik, a személyzet tájékoztatott. Megdöbbentett, ilyen későn, már rég ágyban szokott lenni egy vagy több nő társaságában.

Benyitok, rám emeli pilláit, majd visszafordítja a papir kupac felé. Ledobom magam a kanapéra.
- Jungkook, mi járatban? - kérdezi, miközben abba hadja a munkát és leül velem szemben a kanapéra, majd meggyújt egy cigit.
- Isabellért jöttem.
- Mm? - Meglepetten, húzza fel szemöldökét, miközben kifújja a füstöt.

- Azt akarja, vigyem el az aukcióra.
- És te, elviszed? - még feljebb húzza szemöldökét.
- Ki hallott már olyat, hogy egy nő osztogat parancsokat egy maffia vezérnek? – sóhajtom, miután hátra dőltem a fotelban.
- Szóval, megkért?
- Nem tud már kérni, csak utasítani és én ökör megteszem.
- Nem vagy egyedül.
Összeráncolom homlokom, miközben ránézek.

- Nem tudok, mit kezdeni vele, nem hajlandó az együttműködésre, önfejű, azt tesz, amit akar.
- Mert mi megengedjük. - lemondóan fejezi be mondatot. - Te tetted ezt vele. Neked köszönhető, hogy ilyenné vált. - szemre hányást tesz ismét.
- Talán.
- Nem talán, mégis mit gondoltál, hogy miután szarrá vereted, majd utána is kedvesen fog viselkedni velünk.
- Nem, de azt gondoltam engedelmes lesz.
- Ezt benézted.
- Be. - sóhajtom.

Feszűlten húzom össze szemeimet, amint figyelem, hogy mennyire ingerülten szívja cigarettáját. Miért ilyen ideges?

- Téged is úgy irányít, ahogy engem? - rosszul érzem ettől a kérdéstől magam, dühös leszek a tudattól, hogy akár vele is hasonlóan játszik Isabell, mint velem. Nem akarom, hogy rajtam kívül más is érintse, de már nem hinném, hogy bármilyen hatalmam lenne a boszorka felett. Barátomra, pedig nem haragudhatok, ha ugyanúgy varázslat alatt tartja, ahogy engem, a testvérem és egy nő miatt, nem romolhat meg a kapcsolatunk.

- Igen. - alig halhatóan felel.

- Az ágyadba is beengeded? - ezt már végképp nem akarom tudni, mégis kicsúszott a számon. Uralkodnom kell magamon, bármit is mondjon, hogy ne akarjam megfojtani.

- Igen.... – rám emeli tekintetét. - Kedvelem. - vallja be, amitől őrült mód féltékeny leszek, sötétség borul az elmémre, de addig még egy halvány fényt látok felállok, és kimegyek a szobából.

Bassza meg, bassza meg, bassza meg!

Kurvára dühösen, rontok be Isabellhez, de amint meglátom, mintha köddé vált volna dühöm, izgatottan nyelek egy nagyot.

Totál belemászik a fejembe és nem tudom, mit csinál ott, de biztos vagyok benne, hogy köze van a boszorkánysághoz.

Annyira gyönyörű ebben a ruhában, hogy a látványától felforr a vérem, a nyakkendőm szűkös lesz, a kitágult ereim miatt, úgy érzem, megfulladok, ha nem lazítom meg.

- Szia Jungkook. - mosolyog bájosan. Úgy néz ki, hozza a cuki kislány formáját, miközben szexi vadmacskának öltözött.

Mell résznél túl sokat mutat a ruha, ráadásul úgy simul rá az anyag, mintha a bőre lenne, a farkam jelzi is, hogy készen áll.
- Mehetünk? - közönyösen kérdezem, elrejtve izgatottságom.
- Persze. - mosolyog, felkapja kis piros táskáját és elindul.

Az autóban nem merek rá nézni, képes lennék letépni róla ezt a ruhát és megerőszakolni, de nem tehetem. Ha ő ilyen jól játssza a szerepét, akkor én sem hagyhatom cserben. Nem szállhatok ki a játékból.

Isabell

Minden egyes alkalommal, amikor meglátom, hevesen dobog a szívem. Meggyőzöm magam, hogy gyűlölöm és másoknak is azt állítom, miközben a látványától remegni kezd a lábam, a vérem pedig pezsegni az illatától.