A RÉM /Befejezett/

57.

Sziasztok!

Most igyekszem nyálas romantikus részeket írni, mert a történet megköveteli,
de
ha még sem tudom közvtíteni az érzést, akkor nézzétek el nekek, nem vagyok egy romantikus alkat és szó szerint küzdök ezekkel a részekkel. Már az előző részben is tapasztalhattátok.

Azért remélem elnyeri a tetszéseteket.

Puszi😘🥰🤟❤

 Isabell

Csodásan telt a délelőtt, nem éreztem, hogy más lenne az életem, olyanok voltunk, mint két átlagos pár, átlagos dolgokról beszélgettünk felhőtlenül, egyetlen percig sem éreztem, hogy ő egy gyilkos, én pedig kurva vagyok. Álomvilágot épített körém, élvezem, de tisztában vagyok vele, hogy ez nem tart örökké, nem lehet tündér mese a mi szerelmünk, de addig is még tart, kiélvezem minden percét.

A kertben egy selyem akácfa tövében lopjuk a napot. Jeon a fának dönti hátát, még én az ölébe hajtom a fejem. Az akác gyönyörű rózsaszín virágba borult, kellemes árnyékot biztosít a nap tüzes sugarai ellen.

- Bazi nagy az orrod. - jegyzem meg, miután felmértem nagyságát, ebből a szemszögből.
- Mert a tied kicsi! - nem sértődik meg, azonnal visszavág.
- Az enyém nem is nagy! - harsanok fel, miközben megfogom az orrom és megvizsgálom, hogy valóban nem nagy. - De a tied, ebből a szemszögből igazán terjedelmes.

- Mi bajod van az orrommal? - játékosan összehúzza szemöldökét, miközben ajka mosolyog.
-  Semmi, csak megjegyeztem méretét, de tetszik, oda vagyok érte, ahogy mindenedért, bírom az anyajegyeidet, leginkább az ajkad alatt, annyira édes, és a nyakadon.

-  Furcsán tudsz bókolni.
- Nem tanítottak meg rá hogyan kell. - vállat rántok, miközben huncut mosolyra félre húzom a szám.
- Hát engem sem. De azzal én is képbe vagyok, hogy az előnyeit kell dicsérni az embernek, nem hátrányait.
-  Ugyan már, ez hülyeség, ha tökéletes nozid lenne, megváltozna az arcod karaktere és nem lennél ilyen jó képű.
- Ümm, jó képű vagyok? - meglepetten, húzza félre ajkát.
- Igen, és hozzá tesz a sebhely az arcodon is, igazán rosszfiús külsőt varázsol.

- Megtálaltam az egyetlen nőt, aki a hibáim miatt kedvel.
- Kimondta, hogy kedvellek? - szórakozom tovább vele.

 - Nem is tudom, mikor azt mondtad, hogy boldog vagy és tetszem, és extázisba esel, mikor kielégítelek, ezek arra utaló nyomok, vagy nem? - pimaszul, nagyképűen vigyorog az arcomba, és én nem tudok mit tenni, mint hogy ugyanazt tegyem, oda vagyok érte.

Szeme a nyakamra téved, a nyakláncomat kezdi bámulni, ujjai közé veszi a kis smaragd szívet.
- Pont olyan színű, mint a szemed. Tudom már mivel vettél meg, a szemed volt, megigéztél, boszorka vagy, ilyen szemük csak nekik van. - komolyan beszél semmi játékosság nincs hangjában.

- Nem állt szándékomban, de ha már így alakult, örülök, hogy hatással vagyok rád.
- hmm. - összeszorítja ajkait. - Kitől kaptad, igazinak tűnik?
- V adta ajándékba, mikor a családi partira elhozott magával.
- Igen, emlékszem. - csalódottan veszi el kezét és maga melle helyezi.

Nem néz, a szemembe csak bámulja az ékszerem, valami rosszat mondtam?
 - Jungkook?- újra rám figyel. - kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Miért hurcoljátok el a lányokat, nincs elég nő, aki önként vállalja a prostitúciót?

- De van bőven. Nem hurcolunk el akaratuk ellenére senkit, vagyis lehet, hogy előfordul, de mint a te esetedben, akiket elárverezünk, ők értük általában fizetünk, mert eladják őket.  Fájdalmasan dobban nagyot a szívem, nem akarom elhinni, nem. Összeszorítom a szemem.
- Azt hittem tudod, hogy a szüleid eladtak. - szánalomtól cseng hangja.