A RÉM /Befejezett/

78.

Erőszakos tartalom!

Jeon

Az apám még mindig megpróbálja kivédeni, hogy a háború kirobbanjon, nem tudom meggyőzni arról, hogy már ez megtörtént, ha a klánok nem engedelmeskednek nekem, akkor az, háborúhoz vezet. A menyasszonyom ölték meg, ezt megtorlást kíván, akkor is, ha nem szerettem. És Anurak is ezt kívánja, meg kell adnom neki az elég tételt, az ő klánja segítségére szükségem van. Anna családja a Chen Klán szintén az én oldalamon áll, a másik hármat már rég elvesztettem, elég régóta hajbókolnak Raylainak.

A háború elkezdődött.

Amint hazaértem a konyakosüvegért nyúlok, öntök egy pohárral, de épphogy levágódom a kanapéra és megpróbálnám átgondolni az éjszakát vagy épp az eddig történteket, az oroszlán jelenik meg előttem.
- Chapho, a rendőrfőnök van itt.
Említette V, hogy felfog keresni, de várhatott volna egy kicsit vele.
- Vezesd az irodámba, Haider.
- Igen főnök.

Bevonulok én is az említett helyre, nem szedem össze magam, nem baj, hogy ziláltnak tűnök, legálabb azt gondolja, hogy megviselt arám halála.

Most az egyszer nem dölyfös vigyorral ajkain lép be az irodámban Azra. Tiszteli, hogy most az én családomból öltek meg valakit.
- Jeon! Hadd fejezzem ki mélységes részvétem.
- Köszönöm rendőrfőnök, foglaljon helyet.

- Tudom, hogy nem ez a legjobb alkalom, hogy kérdezősködjek, de mivel egy brutális gyilkosságról van szó, nem várhat. - mondja miután helyet foglalt.

- Semmi gond, kérdezzen nyugodtan.
- Tudja ki ölthette meg?
- Igen sejtem. - válaszolom homályosan.
- És miért tették ezt? Nem kertelek, tisztában van vele, hogy tudom ki ön és mire képes, mégis kinek van akkora bátorsága, hogy megölje a menyosszonyát a házassag elötti estén?

Őszintén beszél, és valóban látszik rajta, hogy nagyon kíváncsi, ki ennyire bátor, én sem kertelek, megmondom az igazat
- Raylai Pakkpao.
- Hogy? - kimered a szeme a név hallatán.

- Ne csináljon úgy, mintha megleptem volna, ahogy engem ismer, úgy őt is. Azt akarta, hogy őt vegyem el, de mivel ez meghiúsult, hát meg torolta, de nem szerelemből, csupán hiúságból.

- Igen, érthető. Pár hónappal ezelőtt még arról szólt a fáma, hogy őt jegyezte el Jeon. - válaszolja, majd a belső zsebébe nyúl és elővesz egy doboz cigaretátt. - Ugye nem baj, ha rágyújtok? - kérdezi, miközben felmutatja a dobozt.
- Csak nyugodtan. - elé tolom a hamust.

- Tudja Jeon nagyon jól, hogy pályázom önre és ezt nem adom fel, de most bizonyítékot szeretnék, hogy Raylai kisasszonyt letartóztathassam. Mivel a hírek eddig az ön házasságáról szóltak, most pedig a brutálisan meggyilkolt arájáról  nem mehetek el amellett, hogy kielégítsem a nép akaratát, ami az hogy láthassák a gyilkost rácsok mögött. - komolyan beszél, miközben mlyeket slukkol cigarettájából.

- Azra, mondhatnám, hogy segítek, de azon kívül, hogy biztos vagyok benne, hogy ő volt, mással nem szolgálhatok.

- Megtalálom a bizonyítékot, már az is elég, hogy elmondta kire gyanakszik, meglátogatom Raylait.
- Ahogy érzi, de ahogy rám nem tud bizonyítani semmit, úgy rá sem.
- Ne legyen olyan biztos benne Jeon, már nagyon közel járok önhöz. - fenyegetőleg, felemeli cigarettát tartó kezét. Elmosolyodom, de feszült is leszek. - De előtte elkapom Raylait, azutan visszatérek önhöz.
- Ahogy jónak látja Azra.

- Tudja azt halottam, hogy visszatért Isabell, aki rejtélyes módon eltűnt, miután közöltem önnel, hogy fogva tart egy lányt.

Isabell neve hallatán, a szemeim összehúzódnak, ingerült leszek, mindig ha szóba kerül, a fülemben kezd dübörögni a vérem.
- Milyen jól informált Azra! - válaszolom, miközben én is előveszek egy szál cigarettát, és meggyújtom. Nem akarom, hogy egy pillanatra is észlelje feszültségem.