A RÉM /Befejezett/

82.

Erősen erotikus tartalmak!

Isabell

Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy sikeresen elcsábítsam V-t. Nincs egyszerű dolgom, mert imádja a nőket, csupán a szexel, nem lehet megvenni, de mivel egyelőre, csak ez az egy fegyver van a kezemben, ezért, mindent meg kell tennem, hogy az elkövetkezendő időben, csak is az én ágyamban töltse az éjszakákat.

Úgy készülök az estére, mint amikor a lányok Jeonnak készítettek anno. Mindenem illatozik, selymes vagyok, és szexi. Fekete csipkés fehérneműt választottam, szintén fekete selyem köntöst, ami a térdem fölé ér. Szettem feldobom egy tűsarkúval, majd elindulok V szobájába. Tizenegy körül jár az idő, remélem, már a szobájában pihen, ha nem, elfoglalom az ágyát és megvárom, még leóhajt feküdni. Az ajtaja előtt megtorpanok. Izgulok, a szívem szó szerint remegni kezd és a kezem is. Nem értem, miért érzek így? Nem először fekszem le vele. A francba! Minek agyalok. − Csak csináld Isabell! − biztatom magam.

Nem kopogok, meggondoltam magam, egyszerűen benyitok. V a szobában tartózkodik, de épp nincs egyedül, egy szőke nő ül rajta lovagló pózban, de még a lány ruhában van, addig V meztelen. Pont időben, vagy nem, leszarom.

− Isabell! – V meglepődik, amikor megpillant, rémülten és ejti a nevem. − Mit akarsz?

Nem felelek, Camillára nézek, a csodás szőkeségre, aki időközben megfordult és ingerülten mustrál végig.

− Kifelé! − parancsolom.
Camilla V-re vezeti tekintetét, tőle várja választ, a kurvák kedvence, pedig bólint, és igazán meglep meg, hogy szó nélkül távozik.

V a lepedőt magára rántaná, de fél úton meggondolja magát, engedélyezi, hogy merevsége farkas szemet nézzen velem. Csodás pénisze van és tudom nagyon jól, hogy remekül használja, nincs miért izgulnom, én mégis ideges vagyok. Mély levegőt veszek, lerázom izgatottságom. Tudom, hogy jó lesz, mindenre ő tanított meg, nincs okom a pánikra. Egyszerűen leengedem karjaimon a köntösöm, majd az ágyra térdelek. Buja kiscicaként, lassan elindulok felé.
Bár én elvezem, hogy most én csábíthatom el, ő annyira nem, még mindig rémülten pislog rám.

− Ne csináld ezt! − Kér mély, érces hangján.
− Mit? − buja mosolyt villantok.
− Amit most csinálsz, ezt fejezd be!
− Ugyan már, ne kéresd magad. − lihegem kacéran, miközben felé térdelek, majd egyszerűen mellkasánál fogva hátra döntöm.

− Tudom, hogy ezt te sem akarod. − ellenkezik, de csak szavakban, a teste nagyon is akarja, hogy hozzá érjek, farka semmit sem vesztett keménységéből, érzem, ahogy a lábam közéhez dörzsölődik.

− Miért tagadott meg magadtól az élvezetet? − suttogom, miközben felé hajolok, majd fülcimpájába harapok. Váratlanul megmarkolja hajam és arra kényszerít, hogy felemeljem a fejem és a szemébe nézzek.

− Nem tudom, mit forgatsz abban a kis agyadban, de ezt fejezd be!

− Cshhh! − a szájara teszem mutató ujjam, majd elveszem kezét a hajamról. egy rövid ideig mereven markolja hajam, de végül engedelmeskedik és enyhül szorítása, majd elenged. − Csak élvezd. − csábosan pihegem, azután nyakára helyezem ajkam és végig ingerlem bőrét, finoman, lassan haladok lejjebb.

Mindent megteszek annak érdekében, hogy ellazuljon és átadja magát a csábításnak. Ahogy haladok egyre lejjebb a legizgalmasabb rész felé, keménysége végig dörzsöli hasfalam, benedvesíti bőröm elő váladéka. Elmosolyodom, majd amikor végre elérem, megcsodálom ő nagyságát, nem érek hozzá, csak nézem és hallgatom V lihegését, ami nagyon is szapora, a farka pedig csak úgy lüktet, esedezve várja, hogy ajkaim közé engedjem. Addig várok, még V a fejét meg nem emeli, és rám nem néz.