Bts ff, de ne tántorítson el senkit.
Fizikai bántalmazást tartalmaz.
Aki nem bírja a vért, az erőszakot, a gyilkosságot, a brutalitást, az erotikát annak nem ajánlom, mindenki másnak jó szórakozást.😉
Jeon
Kegyetlen gyilkosnak tartották, aki rutins...
Nem fogom az időm a szobában tölteni, még ők tárgyalnak. Fel akarom fedezni ezt a kastély, nem valószínű, hogy lesz még rá esélyem, hogy valaha is egy ilyen épületben sétálhassak.
Kimerészkedek, sehol egy lélek, pont, mint amikor jöttem. A csend hátborzongató, visszhangzik a léptem. Egy emelettel feljebb merészkedem. A lépcsőn itt is folytatódik a vörös szőnyeg, mintha egy Hollywoodi gálán lennék, sétálok, ahogyan a sztárok.
Egy hosszú folyosóra érek, ami szintén giccses, a plafont freskó fedi és a falakon óriás méretű festmények lógnak, cárokról és híres emberekről, akik már rég meghaltak. Persze nem ismerem őket, a ruházatukból gondolom, az egyetlen, akit megismerek az a folyosó végen egy kétszárnyas ajtó fölött ékeskedő festményen feszít. Rettegett Iván tornyosul az ajtó felé. A nyakam, majd kiáll a felfelé nézéstől, a toronyban vagyok, ahol igen csak magas a belmagasság és ez a festmény gigantikus.
Csak azért tudom ki bámul rám a képről, mert ezt az egyet megjegyeztem az iskolában, mérges nézéséről. A szeméből sem nézett ki jól, na meg a nevén is érezhető, hogy valamit vagy nagyon rosszul csinált vagy hódító volt, nem emlékszem. Jobban oda kellett volna figyelnem, de nem tettem a biológia és kémia jobban felkeltette a figyelmem, és azt hiszem a Davonban sem tanultam róla, vagy csak ott sem figyeltem. Mindegy nem bámulom, tovább nem tetszik, ahogy néz. Lesétálok, az előző emeletre, végig sétálok a folyósokon, majd még eggyel lejjebb. Rengeteg ajtó, ami mind, egy szobát rejt, nem számoltam, de jó sok van.
A földszintre sétálok, ahol a bejáratnál is nagyobb csarnokba érek, nem tudok mit kezdeni az ámulatommal, tátott szájjal forgolódom körbe mintha valami múzeumban lennék vagy vissza repültem volna az időben, csodás. Megpillantok egy ajtót és úgy érzem, ezen be kell mennem, kíváncsi vagyok, mit rejt, nem lehet minden ajtó mögött háló, pláne nem a földszinten, mondjuk, remélem nem épp Szergej és Jeon tárgyalását zavarom meg.
Jobb kezem a kilincsre helyezem, és lassan benyitok, kicsit izgatott vagyok, de nem parázom túl, nem is kellett a szoba egy könyvtárat rejt, hatalmas polcokkal roskadásig könyvekkel. Középen egy hosszú mahagóni asztallal, körülötte székekkel. Végig sétálok a teremben, szemügyre veszek mindent.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
A világirodalom minden fajtája megtálalható, föld minden szegletéből. Mosolygok magamban, nem néztem volna ki Szergejből, hogy szereti a könyveket, de hát igazából semmit nem tudok róla, egyszer találkoztam vele egy rövid beszélgetés erejéig, csak annyit tudok, hogy nem szívlelik egymást Jeonnal.
Ha már róla van szó, meg is pillantom, gyanakodva összevonom szemöldököm, neki most nem itt lenne a helye.
− Hogy tetszik? − Kérdezi negédesen. − Hmm, csodás. − Szereted a könyveket? − Igen szeretek olvasni és te? − Kíváncsian meredek rá.
