A RÉM /Befejezett/

23.

Hoseok

Eljött az éjszaka amikor a Család megismerhette Isabellt. Nem mondanám, hogy túlzottan jól fogatták. V későn érkezett, az apja nagyon dühös volt rá, hogy a vacsorát kihagyta.

Egyébként sem örült kicsapongó életvitelének, de hogy egy ilyen eseményről ennyit késsen, az már sok volt.

Mindenki ott volt, mind a heten, a szüleink, a testvéreink a feségeik, férjeik, azok nagyobb gyerekeik, mindenki, aki betöltötte a 18-at és aktívan részt vett a csaladi üzletben. Csak V hiányzott.

10 körül járhatott, amikor végre megérkeztek a hátsó terasz felől. V tudta a módját, hogyan kell hatásosan belépni egy terembe. A hatalmas üvegajtón, karján egy lánnyal, vagyis inkább nővel sétált be.

Minden szem rájuk szegeződött. Hosszú smaragdzöld ruhájában Isabell, úgy festett, mint egy hercegnő. Nem láttam még szebbet nála. Gyönyörű volt, kecses, egy ékszer a mi mocskos világunkban.

Köreinkben szokás volt, hogy a nők túl cicomazzák magukat, drága ékszerekkel hivalkodtak gazdagságuk kinyílvánítására. Isabellen nem volt más, csak egy vékony nyaklánc, de így is drágábbnak tünt bármelyik női társánál.

A szívem akkorát dobbant, hogy féltem maás is meghallja. Lélgzet visszafolytva tekintettem, hol rá, hol Jeonra.

Hárman eszeltük ki ezt a vad tervet, (V, Jimin, Hoseok) csak mi tudtunk róla, ezért őt figyeltem hogyan reagál. Hiába próbált unottan nézni a lányra, én láttam, hogy a szíve ugyan olyan heves ver, mint az enyém, és ugyanúgy próbalja elrejteni, ahogyan én.

Kőszívűnek tartották, még ő is magát, de ő is csak ember volt és voltak érzései, ezt mi megpróbaltuk felszínre hozni. Túlságosan rideg volt, szüksége volt a kedvességre.

Tudtuk, hogy meg kell házasodni es örököst kell nemzenie.
Egyetertettünk abban, hogy az apja valasztottja nem épp a megfelelő.
Amikor arra kért, hogy öljem meg, akkor már tudtuk, hogy megtaláltuk a lányt, aki megpuhítja a szívét, ezért tudatosan készültünk rá, hogy megfelelő társa legyen a jövőben.

Persze, ha sejtettük volna, hogy az armageddont hozza el, nyilván nem engedtük volna Joen közelébe, de akkor azt gondoltuk, hogy Raylai nem lehet a felesége, mert két gyilkos kapcsolatából semmi jó nem származhat. Habár az apja, mindenáron ragoszkodot Raylaihoz, mi ezt nem engedhettük meg.

Így hat, arra képeztük Isabellt, hogy tökéletes társa legyen Jeonnak, de egyikőjüket sem avattuk be. Csak V, Jimin, és én tudtunk róla.
Azt gondoltuk, hogy milyen furfangosak vagyuk, mégis Jeon mindig keresztűl húzta a számításainkat. Annyira félt a gyengédségtől, mint más a kínttól.

Isabell

Egészen sötét van, a szintén sötèt autóban az oldalsó ablakok feketék, nem látok semmit. Fogalmam sincs hova megyünk, de ahogy halad az idő egyre jobban eluralkodik az izgatottság rajtam és az sem segít, hogy V úgy szorongatja a kezem, hogy a vér nem áramlik az ujjaimba. Próbál nyugtatgatni, de remegő hangja nem valami biztató.
- Minden rendben lesz. - még erősebben szorít kezemre.
- Ezt most nekem mondod vagy magad próbálod nyugtatni? - felé fordítom tekintetem.
- Mind kettőnknek. - mondja ezt kétsegbeesett arc kifejezéssel. Köszönöm ezzel most igazán sokat segítettél.

Egyre magasabbra megyünk, még végül megáll az autó. Végre megérkeztünk. Naivan gondoltam, de csak egy kapu állta utunkat, tovább folytatjunk utunkat felfelé. Meddig haladunk még feleféle, talán a Mount everesten van a party?

Még körülbelül egy 10 perces autókázás után végre megérkezünk, legalább is remélem, mert az autó ismét megállt.
Az ajtó nyílik, jó helyen vagyunk. V- kiszáll és a kezét nyújtja, örömmel fogadom a segítséget, bár ez így illik, de egyébként is a lábam szószerint remeg, félek ha elenged összeesek.