A RÉM /Befejezett/

22.

Isabell

Az izgatottság már reggeltől bennem van.

Érdekes, hogy nem csak én érzem magam így, hanem V is. Ez a nap, nem csak engem hoz lázba. Sündörögnek körülöttem az emberek, és már délután elkezdik a heves készülődésem. Ugyanúgy, mint első alkalommal, Kiralynőként bánnak velem. V gyakran tesz látogatást a szobámba, ideges de nem az dühös féle, inkabb az a jól eső tüzes izgatottság van rajta. Különleges lesz ez az este úgy érzém.

Este 7 óra, a lányok akiket már nem ismeretlenül sündörögnek körülöttem, vidáman csacsognak.  Sunee és Junta az a két lány, aki mindig segítségemre vannak. Sajnos Bunsen most nem lehet velem, mert valami gazdag üzletember csodás barátnőjet játsza valahol a Fülöpszigeteket. Így nem tudom mire az a felhajtás, ő biztos többet tudna mesélni, de ha már ő nincs azért a két lánytól is kapok némi információt.
- Olyan írigy vagyok Isabell. - játékosan húzza félre száját Sunee, miközben a hajam fésüli a fésülködő asztal előtt.
- Én is - csatlakozik Junte, aki épp a körmöm reszeli lázasan.- Nem mindenkinek adatatik meg a lehetőség, hogy az egész családdal találkozzon.
- Ezt hogy érted? Ti nem találkoztatok még velük? -  fürkésző szemeim meresztem a szőke lányra Juntera.
- Ugyan, mi kurvák vagyunk és ez egy családi party, itt a mi fajtánk nem vetheti meg lábát. - A tükörben figyelem Sunnet. A gondolataim elkalandoznak, ha prostik nem lehetnek ott, akkor én miért? Mi a szandéka V- nek ezzel?
- Egy lánynak volt szerencséje ilyen és hasonló partykon részt venni. - könnyedén ejti ki a szavakat a körmöm reszelő lány, megis Sunee mérgesen rápirít.
- cshhh.
- Most mi van!- Harsan fel Junte, nem mondtam semmi rosszat.
- Ki volt az a lány? - érdeklődve vezetem rá tekintetem.
Sunee hátra dölti a fejem és úgy fésüli tovább a hajam.
- Csak egy lány, aki már rég nincs közöttünk.

Visszarántom a fejem, és felé fordulok a fehér forgós székemmel.
- Miféle lány? Halljam! - utasítom a kelletténel kicsit erősebben. Félve húzza össze szemöldöket, majd egy sóhaj utan vissza fordít és folytatja tovább hajam cibálását.
- Lucynak hívták. Nem volt sok barátja, így nem tudunk sokat róla, de az biztos hogy nem átlagos prosti volt. Ugyanúgy, mint mi gazdag férfiakkal bújt ágyba. Rengetek ajandékkal látták el, mindenféle partykra járt, gyünyörű volt, de túl nagyképű. Úgy bánt mindenkivel, mint ha cseledjei lennénk. Joana volt talán az egyetlen bizalmasa. - nem néz a szemembe miközben beszél, hullámaimmal van elfoglalva, de a hangja sejtelmes, neha elcsukló. Érdekes és felettébb gyanus, kíváncsivá tesz, mi törtent vele. Semmit nem kell kérdeznem, mert Junte folytatja a történetet.
- Gyönyörű volt meg kell hagyni, de egy idő után nagyon keserű lett. Azt mondta a barátnőm, hogy egyik este úgy jött haza, hogy csupa vér volt. Akkor még azt gondoltuk, hogy valami perverz állattal hozta össze a sors, de utána többször látták, hogy véres a keze, volt olyan, aki pisztolyt látott nála. Sunnet észre veszem a tükörben, hogy hunyorog és próbálja elcsitítani Juntet.

- Folytasd kérlek. Bátorítom a cserfes lányt.
- Nem tudok többet, egyszer csak eltünt, senki nem tudja mit lett vele. De egy biztos közelt állt a főnökhöz gyakran jött hozzá. Talán a szeretője volt vagy kitudja. - rántja meg vállát.
- Na és ha a szeretője volt, akkor mivan? - mérgesen csattan fel Sunee.  Elém áll és neki döl az asztalkámnak, aggodalmát elrejtve bájosan mosolyog. Gyönyörű vagy és a főnök nem fog bántani. - öntené belém a lelket megnyugtatólag.
- Miért bántana, nincsen rá oka. Hunyorgok rá.
- Hát ezt mondom én is, szerintem kedvel, szóval mosolygj és ennyi. -  Ráncolom a homlokom, és kérdeznék még pár dolgot, de akkor Joana lép be és a tenyerét összecsapva pirít a két lányra, hogy még nem vagyok kész.

V hamarosan itt van én pedig még sehol sem vagyok. Elnézések és hajbókolások közepette kapkodva próbják utolérni magukat, síri csendet erőltetve magukra. Még a teljes külsőm el nem készűl, addig Joana nem hagyja el a szobám. A kanapén ül kecsesen keresztbetett lábakkal és úgy tesz mintha olvasna egy újságot.