A RÉM /Befejezett/

39.

Hoseok

Horhe és Markus a reptéren vár. Egyenesen Grecohoz megyünk. A reptértől elég hosszadalmas út veszi kezdetét.
- Horhe, elhoztad, amit kértem?
- Igen főnök minden meg van.
- Rendben.
- De főnök, biztos be akar menni az oroszlán barlangjába?
- Ez nem akarás kérdése, de nem kell aggódnod, csak megújítjuk a szerződésünk.
- Nekem nem úgy tűnt, hogy Greco megszeretné újítani.
A sofőrülésben ül beszélgető partnerem és a tükörben szemezünk, amint beszélgetünk. az utolsó mondatánál félre fordítom a fejem.
- nem lesz, gond Greco ma partit rendez, nem gondolom, hogy véres szintérré szeretni változtatni a házát, a legjobb alkalom, hogy beszélhessünk vele. - beszáll Marco a beszélgetésbe.
csendben utazunk tovább még nem Horhe ismét megszólal.
- nem sokára ott vagyunk!
Az út valóban elég hosszú és az őszi időjárásra tekintettel itt sokkal hamarabb sötétedik, egészen beesteledett, pedig még csak 8 körül jár az idő.
- Húzódj le Horhe!- utasítom, amire ő lassít.

 Az út mellett, egy ösvény lapul meg a sötétben, arra veszi az irányt, majd megáll a fákkal körül ölelt területen. Kiszállunk, és a csomagtartóhoz sétálunk. Horhe, felnyitja, belenézek, és egy biccentéssel tudatom, hogy remek munka, itt van minden, amit kértem. Fegyverek, kézi gránát, egy phurba,( 3 élű kés) szeretem megforgatni az emberekben, rohadt jó kis szerkezet a kínzásra. Egy ntk 05 pillangó, ami olyan pici, hogy elfér bárhol észre vétlenül, csúsztatom is a zoknimba. S&W szintén nem túl nagy lőfegyver, pont erre van szükségem még az is lehet, hogy a bejáratnál elveszik mindenünk, ezért nem árt egy kisebbet is magamra rögzíteni, amit ha kell, tudok használna, de nagyon remélem nem lesz rá szükség. Miután felfegyverkeztünk beszállunk az autóba és Greco villájáig meg sem állunk.

Hosszú, jegenyékkel szegélyezett út vezet a villához.
Parti lázban ég a villa, kivilágítva, hogy messziről is jól látszódjék Greconál óriási buli van. A ház lőtt a parkoló megtelve, mindenfelé fegyveres őrök vigyáznak a rendre. A bejáratnál senki nem ellenőriz, olyan az érzés, mintha ide bárki bejöhetne szabadon. Persze ez nem így van, várnak minket, figyeltem, ahogy az egyik őr leadja a drótot, hogy megérkeztünk. Amint beléptem a monumentális hallba, ami a fényűző parti helyszíne és tele tömve emberrel, máris érkezik egy fiatal férfi, aki arra kér, kövessem.Természetesen követem a lépcsőn fel az emeletre a dogozó szobáig. Onnan nem kísér tovább, kinyitja előttem az ajtót és besétálok.

Greco 50-es éveiben járó hírhedt maffia, többen haltak meg a keze által vagy utasítására,  mint amennyit az ember gondolna, az olasz maffia hírhedt gonoszságáról, még a kórházban is az utasítására halnak meg emberek.
Enyhén kopaszodik, de ez nem vesz el semmit sármjából. Magas olasz digó kinézete van, kreol bőr, dús fekete szemöldök és hozzá illő fekete mélyen ülő szempár. Nem először találkozunk, de első alkalom, hogy elkobozták az árunk. Ezt meg kellene torolnunk, de mivel háborút nem, akarunk és értelme sincs igazán, két különálló kontinensen élünk. Még ők uralják Európát, addig mi Ázsiát, bár ha mi nem lennénk, nem biztos, hogy ilyen jól menne a soruk, talán ezért is van most némi összeütközésünk, mert kezdjük Európát is a hatalmunk alatt tartani, legalábbis ami drog kereskedelmet illeti.

- Hoseok barátom, üdvözöllek a házamban. - kitörő örömmel fogad a házi gazda, feláll, megkerüli az asztalt és felém siet. Kezét nyújtja, én pedig megrázom.
- Greco! Megtiszteltetés, hogy ismét láthatlak, bár a mostani találkozó kevésbé barátságos, mint legutóbb.
- Ne mond ezt barátom. - mosolyog teljes szájszélességgel, majd megöleli a vállam és a bőr kanapéhoz vezet, ami a szoba közepén terül el.

 Ez az iroda baromira nagy, ezzel is csak a vagyonát kívánja fitogtatni. Maffiához illő bútorzattal berendezve, sötét égerfa bútorok, barna és fekete bőr szövetek. Szivar és whisky egyvelege a levegőben, ha akarnám, sem tudnám elengedni magam, minden feszélyez, ami itt van.

Leülünk a kanapéra, Greco int az egyik emberének, aki két pohár Whiskyvel és egy barna fadobozzal tér vissza. Greco kinyitja a doboz tetejét és lám mi van benne, sosem találtam volna ki, Kubai szivarok, szépen sorakoznak egymás mellett.

- Ezt ki kell próbálnod, egyenesen Kubából. - Még mindig vadul vigyorok.
- Hát, ha onnan van, nem hagyhatom ki. - nem tudom, mit gondol rólunk, talán azt hiszi, hogy hozzánk nem jutnak el a külföldi áruk, de nem szívesen bántanám meg, maximum a szívébe szúrnám a phurbám és addig csavargatnám, még el nem vérzik, de ezt csak végső esetben teszem meg, most inkább elfogadom a szivart.
- Rátérnék az üzletre, mivel látom, hogy parti rendeztél nem szeretném a házi gazdát sokáig feltartani.
- Ugyan, az a sok barom nélkülem is jól érzi magát, de ahogy szeretnéd.

Furcsa nekem ez az európai életérzés, mi a faszért vigyorog folyamatosan a pofámba? Meglehetősen komoly a téma, nincs min vigyorogni, vagy csak én veszem túl komolyan? Mindenesetre, én nem tudok sem őszintén, sem hamisan mosolyogni, maradok a jól bevált komoly tisztelet teljes arckifejezésnél.
- Mit kérsz azért, hogy továbbra is kiköthessenek hajóink az olasz partoknál?
- Őszinte leszek hozzád Hoseok. - komoly hangnemre vált. - azt gondoltam egyenesen Jeon jön el hozzám, hogy tárgyaljunk.
- Jeonnak most más dolga van, szívesen eljött volna, de az otthoni ügyeket is intézni kell. - mentem ki Jeont, elégedjen meg velem, mit képzel, chaphonk nem egy kis stílű bűnöző, aki hasra vágja magát Greco előtt.
- Nem engedem be az országba az SA4 et, kipróbáltuk és arra jutottam, hogy nincs szükségünk rá. Megvannak a saját eszközeink, hogy bírjuk rá az embereket a beszédre, lehet, hogy ősi módszer és haladni kell a korral, de én maradnék a jól beválnál. - komoran beszél és némiképp meg is értem. - Nem vagyok benne biztos, hogy valóban letesztelt, nem bízom bennetek, mondhatjuk így is, ha jobban tetszik.
- Teljesen tiszta lappal játszunk. Hosszú évekig kísérleteztünk és nincs semmi gond az áruval. Egyszerű parti drog, ha nem kevered semmivel, de ha te úgy érzed nem szeretnéd árulni, az rendben van. De, mivel rajtad keresztül jut be Európa szívébe, ezért muszáj valahogy megegyeznünk. Arról nem beszélve, hogy a legutóbbi szállítmányunk csupán heroin volt, mégis lefoglaltad és az embereink megölted? - érvelek teljes nyugodtsággal, amit viszont rajta nem látok. Idegesen kezd vihogni, próbál úgy tenni, mintha egyáltalán nem húztam volna fel és valóban nem ez volta a szándékom, csak a tényeket közöltem. Megkeményednek arcizmai.

- Ne foglalkozzunk a múlttal barátom. Jól meg voltunk eddig, de változnak az idők, ahogy a kínálat kereslet is. A heroint ugyanúgy beengedjük az országunkba, de a megváltozott világ többet kíván tőlünk, ezért az árak is felfelé ívelnek. - sejtelmesen csavarja a szavakat, roppant idegesítő, nem szeretem, ha hátulról jönnek, szeretem a tiszta, egyenes beszédet. Gengszterek vagyunk és nem politikusok, ezt a fajta megnyílvánulás az ő reszortjuk.
- Csak mond ki, mennyi. - vágok közbe erélyesen.
Felhúzza szemöldökeit, miközben bazsalyog.
- 20 %+al emelem az árat, minden kikötött hajó után.
- Ennyi?
- Nem, minden rakomány áru, piaci értékének 5%- át kérem.

Nem vagy kicsit szemtelen Greco?

Hunyorgok, mintha gondolkodnékaz ajánlatán, de nevetséges az egész, túl sokat képzel magáról. Enyhén gúnyosanfélre húzom ajkam.
- 15 és 3 %, és nem kívánoktovább alkudozni. - erélyesen válaszolom, miközben komolyan meredek rá.
Nem nyertem el tetszését,talán fejben számol, mert nagyon koncentrál, és ahogy egyre közelebb kerül acélhoz, úgy torzul arca, de minden erejével azon van, hogy leplezze dühét előttem.
- Rendben, megegyeztünk. -Hamis mosollyal nyújtja felém kezét.
enyhén meghajolok előtte,miközben erősen markolom kezét.
- Öröm veled üzletet kötni-ugyanazzal a hamis mosolyt viszonzom és reménykedem közben, hogy nem lőnek hátba, élve hagyom el a házat.
- Ahogy nekem is, de legközelebbszeretném látni Jeont.
- Mindenféleképpen.
- Akkor ünnepeljünk! - harsanfel. - Pezsgőt! - kiáltja egyik emberének.
A pezsgő behűtve, ahogy apohár is, úgy néz ki tisztában volt vele, hogy jó üzletet kötöttünk, ami a mirészünkről valójában nem igazán jó, de egyelőre megfelel.
Koccintunk a pezsgővel,mialatt mosolygunk egymásra, színlelve valódi érzelmeinket. Miután kiittuk poharunktartalmát, Greco a vállamra teszi, kezét majd magához ölel.
- Maradjatok még, érezzétek jól magatokat, a feleségem szülinapja van. Egyetek, igyatok. - nyájasan marasztal.
- Köszönjük. - biccentek, majd elhagyom a szobát.