A RÉM /Befejezett/

97.

Hoseok

Ismét az orosz negyedbe mentem, ki kellett derítenem, hogy Raylait hol rejtegetik. Vajon itt van még Thaiföldön, vagy Oroszországban bujkál?

Vlagyimir már barátságosabban fogadott, az elmúlt időben többször is beszéltem vele, még az orosz tudásom is egy kicsit felelevenedett, Luka most is velem tartott, mint mindig. Üdvözöltem az oroszt, aki teli szájjal tiszteletét fejezte ki, majd folytatta tovább az evést. Akárhányszor jöttem mindig evett, pontosan úgy, ahogy akkor is, egy disznó jutott eszembe, ahogy elnéztem, miként tömte a búráját.

- A főnököm azt üzente, hogy meglátogatja Szergejt. - azonnal tárgyra tértem, nem akartam sokáig evés közben zargatni.
- Nagyszerű! - válaszolta teli szájjal.
- Némiképp csendesedettek az ügyeink. Így van ideje tárgyalni a főnököddel.
- Szergejnek sok mondanivalója van Jeonnak. - kimérten felelt. - De van egy kikötése is.
- És mi lenne az? - Felvont szemöldökkel érdeklődve pislogtam rá.
- Oroszországba kívánja megejteni a találkozót, a saját országában, biztonságos helyen. Mindannyian bűnözők vagyunk, nem bízunk senkiben. – okfejtésével egyetértettem, csak hát akkor mi nem leszünk hazai pályáján.

- Nem gondom, hogy ez problémát okoz. – válaszoltam, de a gyanú felmerül bennem. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Lukára néztem, aki értette a célzást, bólintott, hogy nem lesz baj.

- Van még valami, egy nőszemély, akit bármennyire is keresek, nem találom sehol. – érdeklődve vizslatom.

Abbahagyja az étkezést Vlagyimir és minden figyelmét nekem szenteli.

- Ez a nő Raylai, bizonyára ismered. – tartom a szemkontaktust,de

nem felel, továbbra is némán mered rám. A gyanúnk, hogy az oroszok segítségét kérte, hogy eltűnjön a szemünk elől, beigazolódott.

- Erről én nem adhatok tájékoztatást. - válaszolja higgadtan, de ebben a válaszban benne volt minden, amit tudni szerettem volna.

- Ha meg tudom a pontos időpontot, jelentkezem, de nem húzzuk sokáig az időt. Jeon már türelmetlenül várja, hogy találkozhasson Szergejjel. – végül, kimentem a kínos csendből.

- Ugyanezt elmondhatom én is, a főnökömről, van azonban még egy kikötése. Van egy lány, akit az én uram szeretne látni, hozza el magával a főnöke. - hunyorogva méregettem, tudtam kire gondol, de nem igazán értettem, miért akarja Szergej látni.

- Ki ez a lány? – kérdeztem, mintha nem sejtenék semmit.
- Azt Jeon tudni fogja, csupán csak ezt az információt kaptam.
- Rendben legyen. – bólintottam.
- Hoseok úgy érzem, mi már barátok vagyunk. - kezdi barátságosabb hangnemben. - Én jól érzem itt a hazájában magam, nagyon remélem, hogy továbbra is jó kapcsolatot fogunk ápolni, és sem egy nő, sem két nő ezt nem teheti tönkre.

- Én ugyanígy gondolom, nem okozhat gondot egyetlen nő sem, ezt remélem a főnöke is észben tartja. – biccent, majd felállok és távozom Lukával az oldalamon.

A megbeszélés után Jeonhoz mentem, egyébként is feszült voltam, miután Isabell visszatért. Nem tudom, hogyan viselkedett vele, csak reménykedtem benne, hogy nem bántotta, amilyen feldúlt lelkiállapotban volt. Bármi kitelt tőle, de minden reménységem abban volt, hogy képes uralkodni az érzésein és előtérbe helyezte szerelmét a dühével szemben.

Egészen nyugodt állapotban találtam az irodájában, nem volt sem alkohol sem cigaretta szag, kicsit meg is lepődtem, hogy ennyire nyugodt

- Chapho! - Üdvözöltem hivatalosan.
- Hoseok, milyen hírekkel szolgálsz?
- Mit is mondjak Raylai nyilvánvaló, hogy az oroszokkal lépett szövetségre burkoltan megvallotta Vlagyimir. Feltétlenül a következő egy két hétben meg kell ejtened a találkozót, biztos vagyok benne, hogy Szergej rejtegeti őt.