A RÉM /Befejezett/

118.

Erősen erotikus tartalmak!

Jeon

Nem bírok magammal, nem tudom tovább türtőztetni magam, az agyvizem felforr, tudni akarom, mit keres itt, és megölöm, esküszöm megölöm, ha megtudom, hogy V hozzáért.

Felpattanok a kanapéról és megkapom karjánál, majd arrébb vonszolom egy csendesebb helyre.
− Mit keresel itt? − Dühösen mordulok rá, miközben karjába vájom ujjaim, hogy fájdalmat okozzak.
− Engedjen el chaopho, ez fáj!
− Chaopho! − Cinikusan elnevetem magam. Ahelyett, hogy elengedném, még jobban karjára szorítok, majd magamhoz rántom.

− Nem kérdezem meg még egyszer! − Vicsorgok rá.
− Én csak azt teszem, amire kért. − Kétségbeesett tekintettel mered rám.
− Ne hazudj! − Ordítok rá, majd ellököm, mire ő karjához kap. Rémület csillan szemeiben, amitől az én szívem meglágyul. A fejembe, pedig belenyilall a fájdalom, összeszorítom a szemem és megrázom a fejem. Bassza meg! Rohadtul szédülök, annyit nem ittam, hogy így beálljak.

A rémült lányra nézek, és bármennyire is dühös vagyok, nem tudok rá haragudni, gyengéden magamhoz húzom és megölelem. − Sajnálom. − Suttogom fülébe, miközben simogatni kezdem haját. Egyik pillanatról a másikra elveszítem egyensúlyom és majdnem felbukunk mindketten.
− Jól vagy? − Kérdezi már féltő hangon.
− Igen, csak megszédültem.
− Üljünk le. − Javasolja, majd a kanapéhoz vezet, ahova leülök, ő pedig mellém, átkarolom és magamhoz húzom.

Nem iszom többet, de az érzés nem múlik, sőt mintha erősödbe, kurvára nem vagyok jól. V-re pillantok, aki rohadt dühösen bámul, ráadásul undor is vegyül ebbe a tekintetbe. Nem tudom most ezt, mire vélni és nem is érdekel.

Képtelen vagyok beszállni a beszélgetésbe, érzékelem, hogy jól mulat körülöttem mindenki, de én ezt most nem tudom díjazni, azt hiszem nem voltam még így beállva, a fene se tudja a Szingapúrok, mit tesznek az italba.

Felállok és elindulok a szobámba, egy legyintéssel válaszolok Yoonginak, aki megkérdezi hova megyek. A két lány velem tart és támogatnak végig, a szoba ajtaján megtorpanok, megtámaszkodom a falnál, még a kártyát megkeresem, de nem találom. A szőke lány, kacéran mosolyog az arcomba.
− Segítsek? − Bólogatok, mire kizsebel és megtalálja a kártyát, majd a leolvasóhoz érinti.
Beesek a szobába, ami forogni kezd, mint egy körhinta.

Totál kész vagyok.

A lányok nekem esnek és olyasmit hajtogatnak, hogy felejthetetlen éjszakáról áradoztam, és most behajtják rajtam. Nem emlékszem, és amilyen állapotban vagyok, csalódást fogok okozni.

Szempillantás alatt hámozzak le rólam felső ruházatom, majd a szőke apró kezével mellkasomnál fogva az ágyra lök. Elterülök az ágyon és a forgó plafont kezdem bámulom, még ők megszabadítanak többi ruhámtól is.

Bassza meg! Észhez kell térnem, két nővel vagyok egy szobában, amiből az egyik Isabell. Valóban belemegy egy ilyen játékba, hármasban? Nem mondom, hogy nem csináltam még, de hogy azzal a nővel, akit halálosan szeretek?

Felkönyökölök, hogy szemügyre vehessem őket, és igen, a gondolatom valós, a szőke lány meztelenül telepedik az ölembe, még Isabell egy szál fehérnemű szettben illegeti magát.

A szőke lány nagyon be van indulva és borzasztó sokat nevet, de most cseppet sem zavar. Hatalmas melleit az arcomba nyomja, nem mondom, hogy rossz, nagyon is izgalmas, szépek, formásak és feszesek, nem a sajátjai, de ettől még izgalmasak. Megmarkolom kebleit és ajkaim közé veszem mellbimbóját, amire elkezdi csípőjét mozgatni, majd a nyakamnak esik és csókolgatni kezd, én pedig közelebb húzom magamhoz Isabellt. A hasához hajolok és megcsókolom, beszívom finom illatát. Mámorító selymes a bőre, imádom minden egyes porcikáját, képes vagyok felizgulni csupán az illatától, ha eddig nem lettem volna merev, most már az vagyok.