A RÉM /Befejezett/

100.

Isabell

Elérkezett a nap, a nap, hogy ismét elvegyem valaki életét. Nem félek, már nem. Megteszem, hidegvérrel, ahogy kell. Ebben a családban nincs könyörület. Újra és újra lejátszottam Yoongi szavait magamban. Megértettem, a család tagja vagyok, ha Jeon azt kéri, öljem meg Phosut, kérdés nélkül teljesítem.

Joana készít elő erre a fontos eseményre. Egyedül leszek, csak magamra számíthatok, csendes és hatékonynak kell lennem. A terv már meg van, pontról pontra tájékoztattak, legalább ezerszer elismételtette velem.

Fekete parókát helyez fejemre, ami tökéletesen elrejti eredeti frizurám, majd a dohányzó asztalhoz tipeg, amin egy ajándék doboz díszeleg, most jött el az ideje, hogy megtudjam, mit rejt. Felveszi a fekete dobozt és elindul, a tükörből figyelem, ahogy karcsú testével andalog felém. Egyetlen mosoly sem hagyta el ajkait az elmúlt időszakban, nem mintha máskor túlzásba vinné a mosolygást. Miért is tenné, semmi oka nincs arra, hogy boldogságot mutasson, a műmosoly, pedig nem az ő kenyere.

Megáll mellettem, majd felemeli a doboz tetejét, ami pontosan úgy néz ki, mint egy ékszert rejtő ládika, még egy kis rózsaszín masni is található a tetején.

Az ajándék nem más, mint egy hajtű, flegmán elmosolyodom, más körülmények között gyönyörűnek találnám, talán még tetszene is az igazgyönggyel és rubinttal díszített hajba való.

Sejtem, miért fogja frizurám díszesíteni, a szív veresem máris magasabb fokozatba kapcsol.
− Nem lehet nálad semmilyen fegyver, mint tudod. Ez a gyönyörűség lesz, ami hozzá segít Phosu élete kioltásához. − mutatja be ridegen a célszerszámot.

Sejtettem, hogy valami ilyesmit rejt a doboz. Nem reagálok, csak folytatom magam bámulását a tükörben.
− Jeon ajándékozta neked.
− Milyen nagylelkű. - jegyzem meg hidegen.
− Gondolom, Yoongi megtanította, hogyan kell használni? − Kérdezi, miközben a hátam mögé vonaglik.
Bólintok, ha nem is pont egy ilyen csodás tűvel, de pontosan megtanította hova szúrjak az emberbe, hogy csendben vegyem el életét.

Szépen megformázott kontyomba illeszti a tűket. Gyönyörűek mi tagadás, nem mondhatja el mindenki, hogy ilyen drága gyilkoló fegyvere van.

Felállok, majd levetem köntösöm, ami alatt már rajtam a csábító fekete csipkés fehérnemű szett. Joana segít rám adni a fekete mini ruhát, ami épphogy takarja bájaim.

Nem mond közben semmit, mintha bevett rutin szerint csinálnánk mindent. Egy fekete táskát nyújt át, belekukkantok, majd egyesével szedem ki a benne rejlő finomságokat.
Rózsaszín plüssborítású bilincs, egy fekete korbács, a kisebb fajta, hogy elférjen a nem túl méretes táskámban. Egy injekciós tű és hozzá egy ampulla, gondolom, azért, hogy biztosra menjek, ne sikítson, kábítsam el. Cigaretta és öngyújtó, rúzs és púder, óvszer és masszázsolaj, minden olyasmi, ami egy prosti táskáját rejtheti. Ironikusan elmosolyodom, ahogy szemügyre veszem ezeket az izgalmas tárgyakat.

− Mindent megjegyeztél igaz? – kérdezi, még utoljára.
− Ha akarnám, se felejteném el, annyiszor elmondtad.
− Akkor hát, az ördög vezesse kezed. − Búcsúzóul jó szerencsét kíván.

Ebben a pillanatban valóban úgy érzem, hogy az ördög van velem. Érzéketlenül biccentek, majd elindulok.

A megbeszéltek szerint, ma nem Asha visz a bűntény helyszínére, hanem Hoseok, de még mielőtt kiérnék a szállodából, V állít meg.
− Isabell, ahogy megbeszéltük. - némileg megremeg a hangja és arcizmai is feszesen ugrándoznak.

V nem annyira rideg, mint társai, sőt egyáltalán nem az. Az ő dolga nem a gyilkolás, a kurvákhoz ért leginkább. Hálás vagyok érte, hogy van egy ember, aki aggódik értem, és a legkevésbé sem kívánja, hogy embert öljek, nem úgy, mint mindenki Chaphoja.
Nem mutatom ki érzéseim, ridegen bólintok, pontosan emlékszem minden kis részletre. Nem fogok hibázni.