A RÉM /Befejezett/

30.

Jeon

A szüleimmel vacsorázom.
Éppen hozzájuk tartok, amikor megcsörren a telefonom. Heosok az.
- Igen.
- Jeon történt egy kis probléma.
- Mennyire nagy a baj?
- Eléggé.
- Épp a szüleimhez tartok.
- Utána is megbeszélhetjük. Találkozzunk nálad.
- Rendben.
Leteszem a telefont, nyugodt hangolatom oda, pedig magam is meglepődtem, hogy mennyire jó hangulatban vagyok. Némi aggodalom hangzott Hoseok hangjában, de bármi is történt az apám is fontos dolog miatt hívatott, ezért muszáj vagyok előbb vele beszélni.

Megérkezem a szüleim kastélyába.
Igen valóban az.
Még a nagyapám építette. Mikor Palermóban járt, nagyon megtetszett neki, Riina palotája és szeretet volna valami hasonlóban élni, hát megcsinálta.
Az óriási előkertet citrom és narancs fak díszítik az olasz hangulatot idézve. A ház előtt márvány szobrok ékeskednek, a széles lepcsőt pedik két oroszlán védelmezi.
Felsétalok ezen a spanyol lépcsőre hajazó emelkedőn.

A ház belső része nagyon giccses, minden arannyal bevont, a padló pedig fehér márvány.
Az előtér óriási, innen egy aranykorláttal díszített lépcső vezet fel az emeletre.

Késve érkeztem, a komorna Sunii fogad és közli, hogy a szüleim a szalonban várnak. Bólintok, majd oda sétalok.
A szalon szintén monumentális, ebben a lakásban semmi sem kicsi. Gyerekkoromban még egyszer talán el is tévedtem.

A szüleim a kanapén ülnek és vidáman csevegnek egy lánnyal, akire egyáltalán nem számítottam. Az arcomon az összes ideg egyszerre rándul meg, csak azért erőltetek magamra nyugalmat, mert egyebként sem jó mentális egészségnek örvendő anyám ne idegeskedjen.

- Jungkook, végre megjöttél, már nagyon vártunk! - köszönt nyájasan Raylai, miközben feláll és felém indul.
- Én is ürölök a találkozasnak.- biccentek.
Édesanyámhoz megyek és megölelem.
- Mama, hogy vagy mostanság?
- Köszönöm, igazán jól! - kedvesen mosolyog, miközben megsimogatja arcom.
- Nagyon gondterhelt az arcod? - suttogja, hogy csak én hallhassam.- Többet kellene pihenned.
- Megfogadom a tanácsod.- Mosolygok rá, majd kezembe fogom törékeny ráncokkal teli kezét, ami épp olyan selymes és puha,mint gyerekkoromba, azután megcsókolom mindkét kézfejét.
- Fiam!- szólít apám.
- Apa! Remekül nézel ki.- mondom, majd meghajolok és kezét a homlokomhoz érintem.
- Vacsorázzunk! - mondja apam, miközben megérinti a vállam és az ebedlő felé írányít.

A vacsora már tálalva.
A szüleim az asztal két végben, még én Raylaival szemben közép tájon foglalok helyet.

-Fiam, azért hívtalak ide, hogy megbészéljünk egy fontos dolgot. - apámra nézek és próbálom ingerültségem elrejteni, mert amióta megpillantottam Raylait sejtem, hogy miért vagyunk itt.
- A múltkor már említettem, hogy ideje megnősülnöd. - folytatja, miközben vág egy darabot a staekből és a szájához emeli.
- Én pedig említettem, hogy nem állok még készen.- válaszolom feszülten, és idegesen vágok én is a húsomba, de nem eszem meg, mert az étvágyam elment.
- Fel kell nőnöd és örököst kell nemzened. - mondja mosolyogva apám, de hallatszik az utasítás hangjában. - Raylai tökéletes társad lenne. Minden meg van benne, ami egy tökéletes felegséghez szükséges.

A vérem forrósódni kezd, mogorva arccal pillantok a velem szemben ülő lányra, aki viszont fülig erő ajkakkal vigyorog.
- Köszönöm Haun úr.- mosolyog nyájasan apámra. - a bátyjám el van ragadtatva az ötlettől. Semmi nem erősítheti meg jobban a klánunk kapcsolatát, mint egy házasság.
- Egyettértek Raylai.- viszonozza apám a lány mosolyát. - Miharabb meg ejteni ezt a frigyet.
- Nem dönthetsz az életemről!- dühösen csattanok fel.
- Ebben a házban ne emeld fel a hangod! - vicsorít rám apám. - Elég volt abból életvitelből, amit folytatsz! Bőven a férfi korban vagy már, ha én azt mondom megnősülsz, akkor az úgy lesz! - ülölt rám apám, miközben az asztalra csap dühösen.
- Nem vagyok gyerek, hogy te dönts az életemről. Jó pár éve én vezetem ezt az egész szarságot, életek felett döntök, ha megakarok házasodni, akkor majd megteszem! - haragom képtelen vagyok visszatartani.
- Haun drágám, nyugodj meg légy szíves ezt ne asztalnál beszéljétek meg.- lágyan kérleli anyám apámat.
- Milyen fiút neveltél belőle! Tiszteletlen és elvárja, hogy Chahponak nevezzék?- fröcsköli a szavakat méregtől elvakultan anyámra.
- Haun úr, semmi gond, majd megbeszélem Jungkookal egy nyugottabb időpontban.- mosolyogva, mégis tele gonoszsággal mondja Raylai. Képtelen vagyok rá, hogy egy ilyen nőt vegyek el.
- Nem ennek most itt van az ideje.
Ha tiszteletet vársz el, akkor példát is kell mutatnod, és azt csak úgy érheted el, ha családot alapítasz. Akit tiszteletben és becsületben tartasz. Nőj fel fiam! És, ha ez nem lenne elég, gondolj édesanyádra, gyenge és ki tudja mennyi ideje van hátra, ne idegesítsd feleslegesen és ajándékozd meg egy unokkával! - indulatosan mordúl rám, miközben anyámmal próbál zsarolni.

Anyámra nézek és a szívem meglágyúl. Tudom, hogy beteges, de ettől még nem fogok egy velejéig romlott nőt elvenni.
- Elegem volt ebből. - feldúlta pattanok fel a székből - és ne zsarolj anyámmal.-
Mama, Raylai.- fordulok feléjük.- Köszönöm a vacsorát.
- Hogy merészelsz felállni az asztaltól?- ordít rám apám dühösen.
- Nem kívánok erről a témáról többet beszélni. - majd hátat fordítok és kisétálok.

Dühösen vonszolom magam kiféle az autómhoz, próbalom apám viselkedését megfejteni. Hogyan gondolhatta ezt? Hogy képes így beszélni egy nő előtt velem? A tekintélyem alá ássa és még ő beszél tiszteletről.
Feltépem a kocsi ajtót, és beszállnék, mikor egy női hangra leszek figyelmes.
- Jeon várj! - kiabál Raylai.
- Mit akarsz? - durván mordulok rá.
- Beszeljük ezt meg. Az apád nagyon mérges!
- Azt csak magának köszönheti.
- Jeon, gondold át ezt az egészet, nem rossz gondolat, ha összekötnénk az életünkét, hatalmasabbak lehetnénk bárkinél. Tudom, hogy a házzasság gondolatától is rosszúl vagy de, mint tudod egyre több kissebb klán kezd lázadni. A kegyetlenséged, ahogy Antonnal bántál, nem mindenkinek tetszett. Az emberek hogyan is mondjam, nem feltétlen bíznak benned, egy véreskezű férfi, akiből hiányzik a szeretet, nem biztos, hogy jó vezető. A család mindenek előtt. Ha neked nincs kit féltened, akkor hogyan mutatsz példát. - Raylai aztán mindent bevet, hogy hasson rám, miközben hatarozottan beszél, a testét csak úgy csavargatja, hátha felkelti a figyelmem, de ahogy mondani valója, úgy teste sem izgat fel, egy hajszálnyit sem, sőt undorodom tőle. Még hogy a feleségem legyen, ikább fejbe lövöm magam.
- Majd átgondolom.- válaszolom nyugodtan, azután beszálok az autómba és idegességem lenyugtatására a sebbességet veszem elő és addig szágúldom még némiképp a vérnyomásom a helyére nem kerül.