Erőszak, vér!
Jeon
- Tiszta játszma, fegyverek nélkül, csak te meg én. - ezt már nem ordítja, csak velem és főnökével tudja, nagyképűen. Biztos magában, de még nem tudja, kivel áll szemben.
- Rendben, benne vagyok. - válaszolom nyugodtan, majd Yoongi kezébe adom a fegyverem. Elismerően bólint a férfi, miközben cinikusan mosolyog. Társai felé fordul és a magasba emeli a kezeit, őrjöng mint valami veszett eb, a többiek persze reagálnak rá, a fegyvereiket a magasba emelik, valami csapat kiáltást kántálnak, vagy ilyesmi. Chant a többiekre bízom, nagyon úgy tűnik, nem mennek főnökük nélkül semmire, ha én lettem volna ebben a helyzetben, Yoongi már rég agyon lőtte volna azt, aki fegyvert fog rám.- Pusztakezes thai box, szabályok nélkül. - vicsorít rám magabiztosan.
Yoongira pillantok.
- Ez a te meccsed tesó. - felvont szemöldökkel, pimasz mosollyal ajka szegletében bólogat.
Egyetértek vele, ez az én meccsem.
Egy nagy kört formál a szurkoló tábor, aminek közepén megküzdhetünk. Az egyik fiú egy barna bandázs szalagot dob a kezembe,először értetlenül állok a dolog előtt, de miután meglátom, hogy ellenfelem egy üveget tör össze, megvilágosodom. Biztosan ismeri a történetet a régi harcmodorról és ezt most szeretné alkalmazni. Nem bánom, ha így szeretne meghalni, ám legyen. Nem vagyok elrontója semminek. Yoongi kiveszi a kezemből a bandázst, Havier pedig szerez egy üveget. Leveszem zakóm, az ingem pedig feltűröm. Barátom összetöri az üveget, majd a darabokkal körbetekeri az öklöm. Miután betekerte mindkét kezem, lecsekkolom, milyen érzés az üvegekkel a bütykeimen. Nekem sem lesz kényelmes, de azt hiszem, ezt kihívóm jobban fogja bánni.Elfoglalom helyem, és türelmetlenül várom, hogy kezdődjön a harc, de erre még várhatok. Ellenfelem úgy gondolja, hogy a harc előtti rituálé a vai khru táncot eljárja, micsoda tisztelet főnöke felé, nem bánom megvárom, még befejezi, egyébként is ez lesz az utolsó tánc életében.
A tőlem megszokott nyugalommal várom, hogy véget érjen ellenfelem tánca, majd a tömeg ismét valami különös kántálásba kezd, talán valami ősi nyelvet alkalmazhatnak, hogy nem értem, egy valamit viszont tisztán értek, méghozzá a nevét: Kai.
Arcom elé emelem kezeimet, felveszem a védekező állást. Kíváncsi vagyok nagyszájú kihívóm, mire képes.
Kai külsőleg méltó ellenfélnek tűnik, egy súlycsoportban vagyunk,olyan magas, mint én és izomzata is kellőképp kidolgozott, pont mint az enyém, alig várom, hogy megízlelhessem öklét és viszonozzam neki.Kai végre támadásba lendül, fürge láb technikája folyamatosan ostromol, de mind kivédem, erős rúgásokat intéz felém, amitől az adrenalin csak növekszik bennem.
Meghátrál, kéjes mosolyt villant, majd újra nekem esik, a fejemre mér egy rúgást, kivédem, majd a combomra szintén védem, hihetetlen gyors, ezért nem sikerül mindet védenem, megízlelem öklét az arcomba, erős ütésétől az ajkam felreped, hallom, ahogy az üvegszilánkok államon kisebb darabokra törnek, majd megérzem a számban a vér fémes, sós ízét. Ez az érzés megadja a löketet, hogy ne szórakozzam tovább, megtörlöm a kibuggyant vérem és megroppantom a nyakam.
Felpezsdült a vérem, az orromban érzem a halálszagát. Az őrjöngő tömeg is ezt kívánja, öld meg, nyírd ki és hasonlók, bár inkább ellenfelem buzdítják, de ez engem is felpörget.Kai újra támad, ismét a fejemre, kivédem, majd a combomra rúg, de akkor elkapom a lábát, amire némi meglepettség ül ki arcára. Szorosan fogom a lábát, nem engedem, hiába menekülne, minden erőm bevetve a törött üveges öklömmel a combjába ütök, majd belekönyökölök, felordít a fájdalomra, még egyet rá könyökölök, majd elengedem.
Fél lábon próbálja megtartani egyensúlyát, miközben meglepetten pillant rám, de nem sokáig tart riadsága, pillanatok alatt összeszedi magát és felajzott vadállatként ront rám, elhajolok ütése elől, de pörgő rúgása elöl nem, és egyenesen fejbe talál. Megszédülök, de nem billent ki egyensúlyomból, elvesztem önuralmam, amire rá segít önelégült vigyora. Nem bírom a nagyképű embereket, most én indítok támadást, nem számít rá, de minden ütésem hárítja, még végül sikerül bordái közé bevinnem egy erőteljes ütést, fájdalmas mindkettőnknek, de nem hagyom ennyiben, térdhajlatába rúgok, mire összerogy, a fejét kezem közé veszem, és a térdemre rántom. Az orra eltörik, a vér elindul sebesen lefelé, az ajkán, majd az állán. A vér látványa még jobban begerjeszt, rásegítek az öklömmel, az állába verek, majd rá vetem magam. A földre zuhan, felé térdelek és felváltva ökleimmel ütöm a fejét, még a felismerhetetlenségig nem zúzom arcát.
YOU ARE READING
A RÉM /Befejezett/
FanfictionBts ff, de ne tántorítson el senkit. Fizikai bántalmazást tartalmaz. Aki nem bírja a vért, az erőszakot, a gyilkosságot, a brutalitást, az erotikát annak nem ajánlom, mindenki másnak jó szórakozást.😉 Jeon Kegyetlen gyilkosnak tartották, aki rutins...