A RÉM /Befejezett/

67.

II. FEJEZET

Hoseok

- Hogyan viselte Jeon Isabell távollétét? - szakítja félbe regélésem Grayson.

- Furcsán jól. Nem mondom, hogy nem éreztem gyanúsnak a dolgot, hogy ennyire hidegen hagyja Isabell távolléte, de nem kérdezősködtem, elfogadtam, hogy megpróbál egyedül megbirkózni vele, és egészen jól sikerült. Nyugodt volt, tisztán tudott gondolkodni, és jó döntéseket hozott, nem zavarta meg a fejét semmi.

- Csak mert, ahogy mesélte, Jeonnak ez volt az első szerelme, és meglehetősen féltette a lányt, hogy - hogy ilyen könnyen túl tette magát?

- Mindannyian nyugodtak voltunk, tudtuk, hogy jó kezekben van Isabell és nyilván Jeon is így volt vele, legalább is azt gondoltuk.

- Valójában, mi történt Isabellel?

- Jeon úgy gondolta, tartja magát eredeti tervéhez, csak ezt velünk elfelejtette közölni, ha tudatja, lebeszéltük volna. Mivel egy szerelmes nőről volt szó, nem biztos, hogy jó ötlet volt, Lucynál sem jött be a kiképzés, egy idő után feladta és öngyilkos lett, nem mindenkiből válik kegyetlen gyilkos, és Isabell sem az a lány volt. Kedves volt és jó szívű, inkább segített volna az embereken, minthogy megölje őket. Azt hiszem Jeon ezen lépése volt a legátgondolatlanabb. Amikor attól félt, hogy meg fogja gyűlölni őt Isabell, akkor mi meggyőztük, hogy ez nem így lesz, hiszen amit mi megbeszéltünk Yoongival az csak egy tökéletes Sagrába illő tag kiképzése lett volna, ellenben Jeonnal, ő már akkor tudta, hogy mit fog parancsba adni Yoonginak és a félelme így bebizonyosodott.

- Értem egy szerelmes nő bosszújától isten sem tud megvédeni- sóhajt az ügyész.

Ez így van. - válaszolom halvány mosoly kíséretében, mivel a szem lesütése arra ad okot pontosan tudja mire képes egy nő, ha átverik.

- Csak nem tapasztalatból beszél Grayson?

- De igen, a nők félelmetesek tudnak lenni.

- Igen valóban, és ha még fegyvert is adsz a kezébe...

- Mondja Hoseok, a CIA mikor került a képbe, mikor kezdtek gyanakodni, hogy megfigyelik önöket?

- Már akkor tudtuk, amikor elfogtuk az első kémet Jimin laborjában, de azután nem sikerült rajta kapnunk senkit. Beszivárogtak közénk olyan szinten, hogy családtagként kezeltük őket. Tudtuk, hogy ott vannak közöttünk, de sejtelmünk sem volt ki lehet az, és valójában azt sem tudtuk, hogy a CIA miért is foglalkozik velünk, biztos van jobb dolguk, is mint egy thai maffia csoport után kémkedni. Aztán csak összeállt a kép, túl messzire nyúlt már kezünk, a politikában is megvetettük a lábunkat, és az SA4 is felkeltette az érdeklődésüket, de mint később kiderült már apáink idejében is szemet szúrtunk nekik. Lassan már mindenki a mi fejünket akarta, és nem könnyítette meg a dolgot az sem, hogy voltak olyanok, akiknek személyes indíttatás vezérelt.

- Abban az időben, amikor távol volt Isabell, változott valamit a helyzet, sikerült Jeonnak rendet tennie, vagy folytatódtak a belső viszályok?

- Sikerült, mondhatni elég jól is mentek a dolgok, persze nem miden, de egy fél évig egész szépen visszaállt a rend, bár már nem olyan volt, mint régen.
Jeon összehívta a családot, Namjoon bejelentette, hogy indul a választáson, amit tudtunk eddig is. A kampány mar elkezdődődött és az egyik fő esélyes volt a posztra. Megkérte Jeont, hogy rendezze a dolgokat, nem akarja, hogy bármi is beárnyékolja a karrierjét és ez a családnak is jól jön, ha ő lesz az elnök, semmi sem szabhat határt a terjeszkedésnek, könnyeden fogunk szárnyalni, nem lesz, aki beleköphessen a levesünkbe. Ez volt a terv. Persze mindig volt, aki keresztülhúzta a számításainkat.