A RÉM /Befejezett/

28.

Hoseok

- Mit szólna hozzá Hoseok, ha sétálnánk egyet és a friss levegőn folytatná a meséjét. - ajánlja az ügyész, aki eléggé belemélyedt a mesémbe, bár eddig semmi érdekes nem történt még sem sürget, hogy ugorjunk azokra a részekre, ami őt érinti.
Élvezettel hallgatja végig, sőt arra kér, hogy egyetlen részletet se hagyjak ki. Így teljes a történet. Nem is szeretném, ha valami kimaradna, hogyan érthetné meg, hogyan jutottunk ideág. Értelmetlen lenne.
- Örömmel. Azt hiszem az idő ma elég jó, önöknél nagyon ritkán süt a nap.- válaszolom lelkesen.

A hosszú börtön folyosón végig vonulunk két őr társaságában, akik teljesen felfegyerezve őríznek, nehogy valami olyasmit tegyek, amit nem kellene. Eszem ágában sincs, mégis mit kezdenék a szabadsággal, hiszen minden szerettem elvesztettem, csak én maradtam. Nekem is meg kellett volna halnom, de istennek más terve van velem.

Az udvaron vakítóan szikrázik a nap, hunyorgunk, ahogy a homályból a fényre kilépünk.
A napfelé fordítom az arcom és élvezem, ahogy enyhe melegség átjárja a bőröm. Közel sincs olyan ereje a napnak mint Thaidöldön. Talán már soha többet nem láthatom a hazám, de már ez is nagy öröm számomra, hogy élvezhetem a napfényt. Egy sötét zárkában élni tizedik éve, nem éppen a legideálisabb.

- Tudja Grayson az én hazámban az átlag napsütéses órak száma havonta kb 250 óra.
- Nem tudtam. Viszont azt tudja Hoseok, hogyha nem azt a vilagot éli, akkor nem került volna egy sötét cellába?
- Való igaz, de ha egy maffia csaldba születsz nincs választásod, a sorsod el van döntve.
- Miért nem akart Jeon a lánnyal kapcsolatba bonyolódni? - rövid baráti csevejünk után visszatér itt léte valódi inditékához.
- Nem tudom pontosan.- sóhajtok lemondóan, miközben sétálunk a négy méter magas beton kerítés mellett. - Mint mondtam, tartott attól hogy gyengének fogják titulálni és könnyű prédává válik, de nem gondolom hogy csak ez lett volna az ok. Barátok voltunk, de voltak dolgok, amikről nem beszélt.
- Ha enged az érzelmeknek, akkor mi történt volna?- kérdezi miközben tekintetét felém fordítja.
Nem szeretem a feltételes módot, mi let volba ha. Nem mindegy, nem tudunk rajta változtatni.
- Talán akkor is ez lett volna a kimenetele, elvégre azért fajúlt idáig a dolog, mert Jeon nem vette el Raylait és ezzel kirobbantott egy klán háborút. Aztán meg Sergey szemet vetett Isabellre, és mivel ez nem tetszett Jeonnak így az orosszokkal is haborúba keveredtünk, bár már előtte us voltak konfliktusok. Arról nem beszélve, hogy Isabell csempezte a drogot első körben amerikába. Szóval azt gobdolom, ugyanígy végzédőtt volna. Talán megérdemeltük sorsunkat.
- És a csaladjáról tud valamit? A lánya életben van? - erre kerdésre szorítást érzek a mellkasomban. Megállok egy pillanatra és veszek egy mély megnyugtató levegő vételt, majd komoly arcal fordulok Grayson felé.
- Nem hiszem. Meghalltak azon az éjszakán. Bár már nem láthattam a holtestüket, mert akkor már engem elfogtak, de valószínű bent égtek a hazunkban. Legalább is a zsaruktól ezt az infirmációt kaptam.
Együttérzően hajtja le a fejét és így mindketten a földet bamúlva sétálunk tovabb néhány percig.

Kiss idő elteltével folytatom megkezdett történetemet.

- A party utáni napon Jeon felhívott, hogy délután találkozunk, fontos dolgot akar megbeszélni. Rejtélyes volt nem mondott semmit ezzel kapcsolatban, viszont a hangjában némi kevélységet véltem felfedezni. Gondoltam végre vállalja az érzéseit és ezt akarja velem megosztani. Meg is nyugodtam, biztosan jól érezte magát Isabellel az éjszaka.

Ezzel a tudattal, mondhatni vidáman indultam a lakasához. Amikor odaértem már Jimin és V ott voltak a hallban. Meglepetten néztünk egymásra. Mint kiderült őket is ide hívta. Nem sokkal érkezésem után megjelent Jeon is. Az irodába mentünk. Nem volt semmi változás viselkedésén, ugyanolyan volt mint máskor. Azt gondolt némi izgatottság, majd lesz rajta de semmi, talan csak rosszúl hallottam a hangján a telefonban.

Követjük mindanyian az irodába. Jeon megáll az íróasztal előtt, majd felénk fordul.
- Megtaláltam a megoldást - mondja kemény arckifejezéssel.
Összeráncolom a szemöldököm. Bajt sejtek.
- Mivel kapcsolatban? - Kérdezi Jimin kiváncsian. Mivel mindhárman sötétben tapogatózunk, érdekfeszülten figyeljük Chaphonkat.
- Isabell lesz az új Lucy! - örömmel mondja ki  legújabb ötletét, amit mi egyáltalán nem díjazunk.
- Nem!- üvöltik egyszerre Jimin és V dühösen ellenvetésüket. Miközben engem lesúlytott teljesen döntése és csak meredek rá szótlanúl
- Nem kértem a beleegyezéseteket.
- Akkor sem engedem. Nem, nem teheted ezt! - V magából kikelve dühösen üvölt. Erre már Jeon arc izmai is megrandúlnak.
- Jeon, nem gondolom hogy ez jó ötlet.- Jimin már nyugottabb hanglejtéssel felel. V összeszorítja öklét és bosszúsan néz Jeonra. Jeon az elenszegülést nem viseli túl jól.
- Ezt már eldöntöttem, nincs beleszólásotok, csak tegyétek a dolgotokat.

A légkör egyre feszültebb, ahogy V- re tekintek, az en izmaim is megfeszűlnek, sosem volt az a nyugodt fajta, most sem tudja visszafogni magat.
- Nem engedem. Nem csinalhatsz belő.... nem fejezi be mondatat, mert a düh olyan szinten elborítja agyát, hogy képtelen uralkodni magán. A hajába túr és fel- le kezd járkálni, miközben Jimin próbálja nyugtatgatni.
- V nyugi, ne húzd így fel magad.
- Lucy is egy jó lány volt azelőtt és mit tettél vele, nem engedem hogy Isabellel is ezt tedd! - üvölti méreggel átitatott hanggal Jeonra.
- Jeon ezt jól átgondoltad?- kérdezi Jimin homlok ráncolva.
Joen megkerüli az asztalt és annak másik végéről, nyugalmat erőltetve magára válaszol.
- Átgondoltam és szükségünk van rá.

V képtelen lenyugodni, vicsorog mint egy veszett eb, ami rám is hatással van, ugyan ezen a vélemenyen vagyok, de ha Jeon valamit a fejébe vesz kár vele vitatkozni, esélytelen ellene győzedelmeskedni.
- Hoseok te mit gondolsz? - emeli rám ingerülten tekintetét
- Nem tartom jó ötletnek. - válaszolom nyugodtan.
- Te is ellenem vagy?- mérgesen szükülnek össze szemei.
- Nem vagyok ellened, de Jeon! Ő egy fiatal lány, nem kellene ezt tenned vele.
- Hát nem is én fogom. - dühösen néz végig rajtunk, sőt talán csalódottan is.
Miután végig mustrált minket leül és szokásos hidegvérrel folytatja.
- V! Három hónapot kapsz, mielőtt átadod Yoonginak Isabellt.
- Én ebben nem veszek részt.- vicsorog.
- Jimin segíts neki, ha egyedül nem boldogulna.- bólint, bár tisztán látszik, hogy nem ért egyet, ahogyan egyikünk se.
- Hoseok te pedig felügyeld az egészet és két hetente kérek beszámolót.- bólogatok, ahogy kell, de gyomrom ugral az idegességtől, semmi szükségünk erre az egészre, ha megakar tőle szabadúlni egyszerűen küldje el valamelyik hotelünkbe jó messzire, hogy ne találkozhasson vele.

V sebesen és bosszúsan távozik, akit követ Jimin, majd én is, de mielőtt kilepnek az ajtón, utanam szól főnököm.
- Miért gondoljátok, hogy ez rossz ötlet? - kérdezi hallkan, miközben aggodalom ül ki arcára.
- Tudod nagyon jól, hogy miért. válaszolom halkan, majd bezárom magam mögött az ajtót.

Magára hagyom a démonjaival.