A RÉM /Befejezett/

32.

Hoseok

Későre járt már, és Jeon még nem volt sehol. A hallban vártam rá és folyamatosan az órám lestem. Nem mondta mi dolga, és meddig lesz, ezért csak vártam és vártam.
Időközben töltöttem egy whiskyt magamnak és rágyújtottam, majd arra gondoltam, talán Isabellel van, a nővel aki oly csodás és kedves fiatal lány, aki az egyetlen, aki végre megpuhította kemény szívét. Csak egy a baj, nem tudja, mit kezdjen ezzel az új érzéssel és képes kitenni a szenvedésnek csak hogy távol tartsa magától. A legegyszerübb lett volna, ha megöleti, de nyilván erre képtelen, mert rabul ejtette, ezért inkabb vállalja, hogy Isabell szíve is megkemenyedjen és talán akkor már, nem érzi majd a gyengeséget közelében.

Végre megérkezik Jeon.  az ajtón irdatlan morajjal tör be. Az eső szakad oda kint, Jeon nemi kepp elázva, nedves hajjal és mérges ábrázattal lép a hallba.
Ram nez és az italra a kezemben.
- rég óta vársz barátom?.- kerdezi, miközben a a púlton levő whiskeys üveget megemeli és tölt magának.
- Elég rég. Hol a fenébe jártál, hogy ilyen dühös vagy?- puhatolózom, majd odalépek hozzá és tele töltöm én is a poharam. Hosszú este elé nézünk.
- Az apámnál, továbbra is tartja magát elhatarozásához, hogy vegyem el Raylait. - flegmán mondja ki Raylai nevét, miközben felhúzza az orrát.- mit gondolsz? Szerinted is el kellene vennem?
- Őszintén?- vonom fel szemöldököm.
Összekocintjuk poharunk, majd elnyeljük tartalmát.
- A barátom vagy, csak is az őszinte válaszodra vagyok kíványcsi.
- Nem. Nem lenne jó hatással rád, sem a családra. Velejéig romlott nő, azt is kinézem belőle, hogy megfojt álmodban.- felelem öszintén, undorral hangomban.
- Én is így vélem, mégis apám azt gondolja, hogy meg kell erősítenem a két család kapcsolatát, és ez a legjobb módja.- hangja fásult, ahogyan léptei is, amik a kanapéhoz vezetik. Fárdtan huppan a kanapéra.
- Miért történik? Jeon vagyok a rém, vér tapad a kezemhez, hány ember meggyilkolása árán jutottunk ideág és most az apám, akar dönteni az életem felett?
- Jeon, egyetértek az apáddal meg kell nősülnöd, meg kell mutatnod a világnak, hogy nem csak a kegyetlenségedről vagy híres, hanem a család iránti elkötelezettségedről is. Nem fognak bízni benned, ha nem alapítasz családot. Könnyedén írtassz ki családokat, mert sejtelmed sincs milyen érzés félteni a feleséged, a gyerekeid és ez egyre jobban dühíti a klánokat.
- Azt akarom, hogy rettegjenek tőlem. Nem vágyom családra, nem elég, hogy biztositom mindenkinek a jó létet, hogy nyugodtan élvezhetik a pénzüket, hogy a drog biztonságban áramlik a világban, hogy egyben tartom ezt az egészet, hogy a rendőrség nem tör rájuk éjszaka, hogy nem kell egy büdös cellában rohadniuk? Miért akarják, hogy egy nő rondítson bele a tökéletes magányos világomba?

Gyengének és elveszettnek érzem ebben a pillanatban. Kétségbeesetten próbalja bizonyítani, hogy neki nincs szüksége szeretetre. Sajnalom, de amig ő nem engedi nem segíthetek neki.
- A rettegés nem egyenlő a tisztelettel és
ha már itt tartunk. Pontosan ezért jöttem. Új rendőrfőnök a fejébe vette, hogy leszámol a Sagra Trakūlel, és ezt el is kezdte. Megróbaltam a lelkére hatni, de nem megvasárolható. Pontosan olyan mint te, nincs senkije, akiért aggódnia kellene, fiatal és törtető. Nem tudom kivel megzsarolni, de megölni sem kellene, nem hiányzik még több probléma.
- Miért nem szóltál hamarabb, hogy problémáink vannak a rendőrséggel. - haraggal szemeiben pillant fel rám, azután egy cigaretátt vesz szájába és meggyújtja, majd a füstöt megkönnyebülten engedi ki ajkai között.
- Mert azt gondoltam elintézem egyedül, de mint kiderült ez nem egyszerű. Khao San Riadban, rajtaütést tartott a rendőrség, bezárták három üzletünket, letartóztattak legálabb 50 emberünket, prostitúció, illegális szerencsejáték, drog terjesztés és hasonló vádakkal. Az egyik gogó bárunkban, 100 kg amfetamint és 40 kg heroint foglaltak le. - dühösen mered rám, ajkait idegesen szorítja össze ahogy szabadöklét is.- és nem csak ez, a mi heroin szállítmányunk nem tudott elindulni a kikötőböl, rajtunk ütöttek. Tűzharcba keveredtünk, vártak ránk, lemeszárolták az embereim, az árút pedig lefoglalták. Valószínű holnap benne lesz a hírekben. Biztos vagyok benne, hogy kém van közöttünk és minél hamarabb ki kell deríteni, hogy ki az.

Felszívja magát és feláll, majd felém indul. Higgatságáról híres barátomnak ma nyoma sincs, a szemei vérben forognak, az izmog szabálytalanul ugrálnak arcán.
- Ennyi?- sziszegi fogai közül.
- Nem! Az olaszokkal is problémánk van. Miven minden szállítmányunk, csak az ő kezükön át jut európába, ezért ideje lenne kitalálni valami más útvonalat. Egyre nehézkesebben engednek be az országukba. - Horhe telefonált, hogy megérkezett Almafi partjaihoz, de már a kikötés is döcögősen ment, majd az árunkat lefoglaltak az embereink elfogták, aki ellenállt megölték és ez már az utóbbi időbe nem az első, csak eddig nem mentek ilyen messzire

A rengeteg negatív informació közlése hatására szorongas lesz úrrá rajtam, nem tudom, ebben a zaklatott állapotában, még mennyit bír el, de nem tikolhatok el előle semmit, elvégre ő Chaopho, mindenben neki kell dönteni, én csak a segítségére vagyok.

Nem tudja dühét tovább visszatartani, erőből üt ököllel a márvány pultba, miközben üvölt a mérégtől.
Haragtól elhomályosodott tekintettel vicsorít rám.
- Hogy szakadt ránk hirtelen ennyi probléma?- idegesen túr hajába, majd miutan pár kört letudott ide- oda mászkálva előttem, erősen gondolkodva, hogy mit, miért és hogyan tovább, megvilágosodva áll meg előttem.
- Olaszországba utazol, Markusszal és Horheval együtt, addig nem térsz haza még a Greco- val dülőre nem jutsz, közben pedig azon gondolkozol, hogy mi lehetbe a másik útvonal, hogy a drog továbbra is szabadon áramolhasson európába. Addig én elintézem a rendörfőnököt és ezt a Raylai dolgot is, a Pakkpao klán már egyébként is a bögyömben van.