A RÉM /Befejezett/

66.

Sziasztok!

Nagyon vártam már, hogy elérjek ehhez a részhez. Nagyon szerettem írni, remélem nektek is fog tetszeni.

Ezzel a résszel el is értünk a történet első fejezete végéhez. Új időszámítás kezdődik, de remélem velem tartotok és azt is szeretni fogjátok.

Ha van kedvetek írjátok meg, hogy szerintetek mi fog következni, kíváncsi vagyok a ti teóriátokra.

Puszi
🤟❤❤❤

Isabell

− Készülj, gyere gyorsan! − Bunsen ront be az ajtón, túlságosan izgatott, de nem foglalkozom lelki állapotával csak azzal, hogy végre visszajött, valami jó is történik velem.

− Bunsen, annyira örülök, hogy itt vagy. − fülig erő ajkakkal fogadom, és sietősen megyek oda hozzá.

− Én is, de most öltözz! – Nem fogadja kitörő örömömet, lázasan kezd kutakodni szekrényemben.

− Hol a fenébe voltál? − kérdezem, miközben háta mögé lépek és átölelem.

− Az most nem fontos, itt van Jeon és látni akar, úgyhogy gyorsan öltözz át.

Túlságosan fel van pörögve, nem értem mitől ilyen lelkes.

− Nem érdekel. − flegmán válaszolok.

− Dehogy nem! − visítja, majd egy fehér ruhát kikap a szekrényből és hozzám méri.

− Két hete dobott ki, nem fogok rohanni a karjaiba, csak várjon nyugodtan. − durcásan keresztbe fonom karjaimat.

− A helyedbe én igyekeznék, elég türelmetlen, azt mondta gyorsan vigyelek hozzá.

− Bunsen, − megfogom vállait − nyugi, nem lesz gond. Inkább mesélj, hol jártál, mit csináltál? − kíváncsiskodom.

− Elmondom, ha ezt felveszed. − mutat továbbra is a ruhára, amit hozzám mért.

− Rendben, felveszem. − kiveszem kezéből a ruhát és az ágyra dobom.

− Gyerünk, gyerünk, öltözz már! − sürget.

− Mi bajod van! − förmedek rá, miközben elkezdek átöltözni. − Miért vagy ilyen izgatott? − kérdezem feszülten, mert ez furcsa buzgósága felbosszant.

− Mert Jeon is az, és ne várasd, biztos valami fontosat akar mondani. − erőltetett vigyorgásba kezd.

− Remélem is, ha ilyen sokáig váratott. − undokul motyogom.

Felveszem a ruhát, amit kiválasztott, egyszerű spagetti pántos fehér nyári ruha, szellős és aprócska. Nagyon könnyű anyagból van, olyan érzésem van, mintha rajtam se lenne. Felé fordulok, hogy megmutassam neki kinézetem.

− Megfelel? − tenyerem kifordítom, miközben várom reakcióját.

− Igen, nagyon szép vagy. Gyere, megcsinálom gyorsan a hajad. – bájosan mosolyog.

A fésülködő asztalhoz cibál, és mit sem veszített hevességéből, gyors mozdulatokkal fésülni kezdi hajam.

− Egy kis hullám elkelne bele, de erre most nincs idő. − mondja feszengve.

− Bunsen mond már el, hol voltál? − kérdezem, mert rohadtul érdekel, egyszerűen felszívódott és senki nem mondta el, hogy hol van.

− Kínában voltam Lukával. − mondja széles mosoly kíséretében, miközben pirosítót tesz arcomra.