A RÉM /Befejezett/

62.

Isabell

Eléggé lefárasztott Jimin őrült tánca, kifulladva térünk vissza Jeonhoz, aki szemlátomást nem érzi olyan kellemesen magát, mint mi, fapofával ül, italával kezében.

Frusztráló egy pasas, társaságban nem képes elengedni magát. Hogy lehet egy ilyen helyen, ilyen merevül viselkedni? Mindegy, nem számit, a lényeg, hogy elhozott és jól érzem magam, hála Jiminnek.
- Igyunk még eggyet. - javasolja lelkesen Jimin és int is a pincérnek.

- Kitáncoltad magad, mehetünk? - unottan szegezi nekem a kérdést Jeon.
Ráncolom, a homlokom miközben rázom a fejem.

- Ugyan már Jeon, hova sietsz, a buli még csak most kezdődik. - vágja rá Jimin, majd a pincér leteszi az asztalra italunkat, amit azonnal átnyújt nekem Jimin és poharát az enyémhez koccintja. - Fenékig.

Ám legyen, lehúzom. Azután Jeonra nézek. Nem örül, nagyon nem.

Asztalunkhoz lép egy fiatal srác, mélyen meghajol Jungkook előtt, majd felénk is biccent. A srác nagyon helyes, szőkésbarna haja és kékes szemei vannak, nagyon fiatalnak tűnik és egyáltalán nincs gengszter kinézete, bár a testfelépítése és  karján a tetoválások ezt megcáfolják.
Mielőtt helyet foglalna Jeon bemutatja.
- Isabell, ő itt Luka.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek, már sokat hallotram rólad. - kedvesen mosolyog, majd tiszteletteljesen meghajol.
- Én is örülök, a találkozásnak.
Vajon kitől hallott rólam? Kutakodni kezdek gondolataimban, és beugrik Bunsen, talán ez az ő Lukája, sőt biztos a kinézete olyan, ahogy ő leírta. Micsoda meglepetés, megismerhetem a barátnőm nem tudom milyét, mert nem a pasija, az biztos.

- Főnök, van egy két dolog, amiről beszelnünk kellene. - komolyan kezd mondandójába, de Jeon leinti.

- Ne most Luka, az üzletet most felejtsük el. Lazits egy kicsit. - meglepődöm laza viselkedésén, eddig épp az ellenkezőjét mutatta, vagy talán neki ez a bulizás?

Persze, ez a felhőtlen jó kedv nem tart sokáig. Mit is gondoltam, hogy kimozdulhatok úgy, hogy ne történjen valami, ami a rózsaszín felhőt szétoszlatja, és fekete árnyékkal borítsa be.
A sötét folt nem más, mint Raylai, akit már messziről kiszúrok, és ahogy látom ő is minket, és nehogy már elhalassza a lehetőséget, felénk veszi az irányt.

Ami a legjobban bosszant benne az a tökéletes külseje, nem tudok elmenni szépsége mellette, és más sem. Bármennyire és azt állítja a pasim, hogy sose volt hozzá köze, nehezemre esik elhinni. Már a léptei is azt sugallják, hogy felsőbb rendű, ő nem sétál, egyenes suhan. Tökéletes lábai, talán a talajt sem érik, kecsesen ringatja csipőjét, és elkepesztően szabályos fogsorát is megvillogtatja, amint ideér. Nem tudom eldönteni, hogy ez a hatalmas öntelt vigyor nekem szól, vagy Jeonnak. Talán nekem, mert azon nyomban lehuppan Jeon mellé, de a tekintetét egyenesen az enyémbe mélyeszti.

- Jeon drágám, jó újra látni. - nyájasan szólitja meg pasimat, miközben lábait keresztbe teszi és tenyerét az emlitett férfi vállára helyezi.

Drágám, mit drágámozza ez a nő a pasimat? Rángatózni kezd a lábam, és izzadni a tenyerem, mérgemben elveszem Jimin kezéből az italát és lehúzom az egészet. Baszki, ez rohadt erős! Marja a torkom, szívesen lihegnék, mint egy kutya, de nem teszem, nem adom meg az örömet senkinek, hogy gyengének lásson.
Jimin elismerően tekint rám, némi halovány mosoly kíséretében.

- Szervusz Raylai. - unottan üdvözli Jeon a nőt

- Szia Raylai. - rafkósan oda szól Jimin, hahó, mi is itt vagyunk.
- Óh, elnézést észre sem vettelek, szervusz Jimin.