A RÉM /Befejezett/

84.

Erotikus tartalom!

Isabell

El sem hiszem, hogy egy igazi herceggel táncolok.
Egy órával ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy egy herceg karjaiban fogok ringatózni és szexi hangjára mosolyogni, kinevettem volna, most viszont itt vagyok.

A herceg baromira jó képű. A hangja igazán férfias és az angolja nagyon cuki, teljesen elvarázsol, még sosem beszélgettem arab férfival, na meg herceggel sem.

Phuket szigete turista paradicsom, mindenféle nemzetiség megfordul ott, és volt szerencsém arabokkal is találkozni, de ennyire testközelben még nem.

Értem már, miért ilyen népszerűek az arab férfiak. Hassain szeme elkepesztően igéző, nem is tudom megmondani milyen színű, zöld és néhol barna, a szempillája fekete, oly annyira sötét, mintha ki lenne sminkelve, az arcszőrzete formára nyírva. Túlságosan férfias, és a magassága, elkápráztat, nem tudom hány centi lehet, de épphogy súrolom a mellkasát és ezért totál oda vagyok.
Valójában nem is érdekel, mit mond, csak élvezem, ahogy érzéki hangja simogatja a fülem, és hagyom, hogy vakító fehér mosolya elfedtessen velem minden rosszat, amit mostanában történt velem.

De nem élvezhetem sokáig ezt az idilli állapotot, Hassain karja mellett megpillantom Jeont, aki ahogy elnézem nagyon zabos. Nem értem mi ütött bele? Na jó, van egy tippem, még mi előtt ide érne és jelenet rendezne, kedvesen elhúzódom a hercegtől.
- Köszönöm a csodás táncot és a beszélgetést. - enyhén meghajolok, miközben a mosolygást nem tudom abba hagyni.
- Örülök, hogy megismerhettem, remélem, még találkozunk. - mosolyog szintén, majd ő is meghajol.
Amint elbúcsúztunk, gyorsan hátra fordulok és elindulok, de ahogy sejtettem, Jeon megkapja a karom és elkezd unszolni, kifele. Nem ellenkezem, nem hiányzik, hogy bárkinek is feltűnjön ez kis incidens, bűbájosan mosolygok mindenkire, aki mellett elhaladunk.

Finoman tolja hátam, míg kiérünk, egy csendesebb helyre. A ház előtti kertbe, egyenesen egy bokrokkal szegélyezett kis félre eső helyre unszol, majd mikor megáll, meglök. A lökéstől majdnem elesek, de sikerül az egyensúlyom megtartani
- Mi a francért vagy ilyen ideges? - dühösen szegezem neki a kérdést
- Miért nem tudod azt csinálni, amit mondok neked?
- És te, miért nem tudsz uralkodni az érzéseiden?
- Mert nem bírom elviselni az engedetlenséget.
- Akkor szokj hozzá, és gyakorolj a tükör előtt, ha másképp nem megy. - undok mosolyt párosítok szavaimhoz.
- Miért nem tudsz feltűnés nélkül viselkedni? - megszorítja a karom.
- Most mi bajod van, az hogy táncoltam a herceggel? - kirántom a karom szorításából.
- Egy emberrel kellett jó pofiznod, nem az egész társasággal. - ingerültsége nem enyhült, úgy viselkedik, mint egy vadállat, képtelen kontrollálni magát.

Imádom, hogy ennyire féltékeny, és imádom szítani a benne lobogó tűzet.
- Ne játszadozz velem!- fenyeget egyre dühösebben
- Mi a problémád valójában, hogy a herceg, jóképű? - kacéran felvonom szemöldököm.
- Chhh! - fintorogva elhúzza a szájat.
- Vagy talán az, hogy elkepesztően magas.
- Nem érdekelnek a külső jegyei, csak az, hogy ne érjen hozzád, sem ő sem más.
Közelebb lép hozzám, hogy hátast gyakoroljon rám, de nem félemlít meg, kiélvezem féltékeny dühét.
- De a herceg gazdag, nagyon gazdag. - áhítattal ejtem ki ajkamon a szavakat.
- Igen és két felesége van.
- Ez engem egyáltalán nem érdekel.
- Akkor mi érdekel, a pénz? - megvetéssel néz rám.
- Igen. - sóhajtom, mintha valójában csak az érdekelne.
- Az van nekem is.
- De neki több, és ő egy valódi herceg, - sejtelmesen érzékeltetem vele nagyra vágyásomat. - A szemei igézőek és jóképű.

Túlzásba estem, megmarkolja az arcom és összeszorítja, majd egészen közel hajol és összeszorított fogain át sziszegi. - Ha még egyszer meglátlak a közelében, megölöm, téged pedig csúnyán megbüntetlek. Egy pillanatra sikerül rám ijesztenie, mert a szemei félelmetesek, a pokol tüze ég benne, biztos vagyok benne, hogy az ördög leszármazottja.