A RÉM /Befejezett/

11.

Erotikus tartalmak.

Isabell

Izgalmas félhomalyban ülök az ágy szélén és várom a férfit, aki ma meglátogat és magáévá tesz, miközben ártatlanságom a sajátjának tudhatja. Nem így terveztem, nagyon nem így. Bár valahol legmélyen sejtettem, hogy soha nem lesz normális életem, de a remény sugár mindig ott lebeg az ember feje körül.

Hittem benne, hogy én leszek az első, aki kitör ebből a sötét mocskos életből, hittem, hogy két kisebb testvéremnek példa leszek és megteszek mindent azért, hogy a követhessenek a tisztesség útján.
De már esélytelen.

Kúrva lettem,

mint a nővérem.
Talán ebben szerencsésebb vagyok, mert eddigi tapasztalatom alapján a felső tìzezer kurvája leszek, vagy egy saját gazdám lesz. Még mindig nem tisztázott, hogy a szűzessegem vásárolta meg a titokzatos férfi, "Jungkook, "vagy az egész életemet.

A nővérem, egy egyszerű utcalány, nem bánthatom, nem mondhatok semmi rosszat rá, mert ha ő nincs az iskolát sem folytathatom. Ő adott pénzt, hogy könyveket vegyek és ruhát vásárolt.

Először titkolta mit csinál, de tisztában voltam vele a kezdetektől, hogy ismeretlen férfiakkal bújik ágyba. Az anyám alkoholba folytotta bánatát, na nem a nőverem miatt, egyszerűen a neki jutott élet miatt. Apám pedig vele tartott ebbe a jókedvű ivászatba, ami sokszor véres verekedésbe hajlott át.

Egész kicsi korom óta belengi a vér szaga az életemet. Apám sokszor összetörte anyámat, akit utána a testvéreimmel együtt láttunk el. Többször volt, hogy olyan sérülést okoztak egymásnak, amivel korházba kellett volna menni, de pénz hijján ez lehetetlen volt.

Egyszer apám, máig sem tisztázott mivel, de úgy fejbe verte anyámat, hogy betört a feje és irgalmatlanúl ömlött a vér belőle. Sirtam amikor megtaláltam a szobában, a földön heverve. Az hittem meghalt, hiába szólongattam, ráncigaltam nem tért magához.
Csak tíz éves voltam. A vére teljesen beterítette a padlót. Egy lavorba vizet engedtem és egy ronggyal letöröltem a sebet. Nem volt otthon senki hiába is kértem sírás közepette, hogy segítsen valaki, senki nem jött. Végül elállt a vérzés. Feltöröltem a padlót is, és mellé feküdtem. Még lélegzett, meleg testemmel átöleltem és vártam, hogy magához tèrjen. Elaludtam közben én is, amikor legközelebb felkeltem már nem volt mellettem. Elindultam megkeresni, a konyhában teveékenykedett, mintha mi sem történt volna. Kérleltem, hogy feküdjön le, majd én megcsinálok mindent, de ő hajthatatlan volt.

Ha épp józan volt, akkor a világ legcsodalátosabb édesanyja volt. Vicces, volt, imadott táncolni és gyönyörü mosolya mindenkit levett a lábáról. Sajnos a józan állapot ritkább volt, a részegség gyakori vendék volt nála. A lényeg, mivel nem ment orvoshoz elfertőződött a sebe, naponta többször tisztítottam neki, de mind hiába. Leborotvaltam a seb körül a haját, hogy szépen helyre tudjam hozni, de ez sem segített. Nagy fajdalmai voltak, amit az alkohollal nyomott el. Nem volt már egyáltalán józan órája, nem tudtam ezt az állapotot elviselni, a városi könyvtárba mentem, ahol orvosi könyveket kölcsönöztem ki, és megtanultam hogyan kell a sebet kezelni, fertőtleníteni. Igazán nagy segítségemre volt. Pár hét után, gyögyörűen begyógyúlt a nyílás a fején. Akkor anyám, a megsimogatta a kezen és megköszönte, hogy megszabadítottam a fájdalomtól, és azt mondta,

Nagyszerű orvos lenne belőlem.

Azóta minden energiámmal azon vagyok, vagyis voltam, hogy kitűnő tanuló legyek és akkor bekerülhetek egy állami egyetemre, ahonnan már könnyebben elérhető az orvosi diploma. Nálunk nehéz ezt a szakmát kitanulni, a gazdagok kiváltsága. De hittem, hogyha keményen dolgozom sikerülhet. Soha nem undorodtam a vér látványától, a begyúladt, vagy megszúrt esetleg lőtt sebektől. Az volt az álmom, hogy orvos leszek és csak ez hajtott előre, semmivel nem foglalkoztam. Soha nem érdekeltek a fiúk, soha nem érdekeltek a bulik, csak az hogy kitörjek a nyomorból, majd segíthessek az ott maradtaknak.