A RÉM /Befejezett/

71

Hoseok

Ahogy Jeon kérte megkerestem Sergejt, hogy találkozót beszéljek meg vele, de nem sikerült, mivel elutazott Amerikába és nem tudni mikor tér vissza, viszont itthagyta legfőbb emberét, aki tartja a frontot. Vlagyimir Vyazemsky, nem csípem és nem vagyok ezzel egyedül. Egy igazi benga orosz állat. Egyáltalán nem beszéli a nyelvünket és az angolt is csak döcögve, viszont a kínzás nyelvén tökéletesen beszél. Kénytelelen vagyok hozni magammal egy tolmácsot, hogy szót értsünk, szerencsére nem kell messzire mennem, Luka tökéletesen beszél oroszul és a tárgyaláshoz is ért. Mivel nincs itt Szergej, most nem az cél, hogy legyilkoljunk mindenkit, csupán a ellentétek higgadt átbeszélése. Tudjuk hogy Szergejnek magán jellegű gondjai vannak Joennal szemben, ezért megpróbáljuk kideríteni mi lehet az, miközben az üzletet is fenntartjuk, akármi is történjék a háttérben az oroszok még mindig jó piac, csak túlságosan erőszakos nép, és egyre többen vannak, már egész negyedet építettek ki itt Bankokban, pontosan úgy ahogy a kínaik. Meg kell nekik mutatnunk, hogy attól hogy ilyen szép számmal megvettették lábukat kicsiny országunkban, még mi uralkodunk és ők csak megtürt személyek.

Jeon ma nem tart velünk lázasan intézi a szállítmányt a barlangrendszeren át, tárgyal a burmai oldalon segíségünkre levőkkel.

Habár ez a mi országunk, a mi városunk még sem léphetek be gond nélkül az orosz negyedbe. Néhány embert hoztam csak magammal, remélhetően tűzharcba nem keveredünk. Épphogy átlépjük a jelképes határt, egy sötét BMW terepjáró állja utunkat. Nagydarab kopasz orosz férfi lép ki belőle,aki kéri, hogy kövessük. Megbeszélés alapján jöttünk, nem meglepetés szerűen, Vlagyimir számít ránk és díszkisérettel érkezünk meg főhadiszállására.
Az utcák és a házak pontosan olyanok, mint Bankokban bárhol, csak egy különbség van, hogy az emberek akik ellepik fehérbőrűek.

Megérkezünk az épület elé, ahol már várnak ránk. A ház kivülről omlatag, az ajtón előtt két őr áll, és minden felé civilben járőröznek az orosz gengszterek. Kiszállunk és indulnánk befelé, de az egyik őr megállít, mutat rám és Lukára, hogy csak mi mehetünk be. Nem problémázom, nem hinném hogy odabent megölnének, nem akarnak háborút szítána idegen területen, ez a mi országunk, egyenlőre még túl erőben vagyunk.

A ház belülről pontosan az ellenkezőjét mutatja, mint kivülről, mondert orosz stílusban felújított épület.

Vlagyimir az ebédlőben fogad minket, egy óriási asztalnál az asztalfőn ül és zabál valami szárnyasat, partedli a nyakában és vörösbor a poharában, amit épp kiszipolyoz, majd int, hogy foglaljunk helyet. A testőr, aki idáig kisért minket, most Vlagyimir mellett ácsorog, kezeit maga előtt tartva, feszesen, ahogy az orosz életforma megkívánja.

- Dobro pozhalovat'- üdvözlöm, majd helyet foglalok, ahogy Luka is.
- Szávát di- megtisztel, hogy a saját nyelvemen köszönt. Majd oroszul kezd beszélni és mutogatni kezd az asztal felett, mielőtt találgatni kezdenék, Luka lefordítja.
- Azt mondja, hogy bátran vegyünk az ételből, orosz finomságok.
- Net, spasibo- utasítom vissza. - Mond meg neki, hogy azért jöttem, hogy megbeszéljük a jelenlétüket.- fordulok Luka felé, aki nyomban fordítani kezd.
- Mostanában eléggé elszaporodtak az indulatok, nem akarunk problémát.

Vlagyimir bólint, majd beszélni kezd. Elég frusztráló, hogy nem értem mit mond, ideje lenne megtanulnom oroszul, nagyon úgy néz hosszas lesz itt tartózkodásuk.
- Azt mondja, nem teljesítjük a feléjük tett üzleti megállapodást. - fordul felém Luka.
- Ezt meg, hogy érti? - kérdezem hunyorogva, mire Luka vállat ránt, majd Vlagyimir felé fordul és tökéletes orosz tudással beszélni kezd.

- Azt mondja, hogy rájuk küldtük a rendőröket, ezért egyre gyakrabban kerülnek tűzharcba, ráadásul az árut sem szállítjuk rendesen. Ha mi vásárolunk tőlük rendszerint időben szállítanak és a pontos mennyiséget, erre mi sem az időt, sem a mennyiséget nem teljesítjük. - fordít Luka.