A RÉM /Befejezett/

137.

Isabell

V felhívott, hogy nyolcra értem jön. Semmi kedvem még egy partyhoz, a tegnapi pont elég volt. Valamikor vágytam rá, hogy találkozhassam a családdal, de most nem igazán vonz.

A készülődés sem megy, de erőt veszek magamon, és igaz nehezen, de kiválasztok egy lila ruhát, ami annyira nem is tetszik, túl sokat mutat, de már nincs kedvem átvenni, és időm sincs, mert V hamarosan megérkezik.

A hajam kontyba kötöm, és egy hajtűvel díszítem, majd amire a sminkem is elkészül, megérkezik V is. Kinyitom az ajtót, és csodálkozva figyelem a rózsaszín dobozt a kezében, és rohadt komoly arcát.

Beljebb megyünk, a nappaliba, V lerakja a dobozt a kanapéra. Kíváncsi vagyok, mi van benne, de nem kérdezem meg.

− Gyönyörű vagy − jegyzi meg, miután felmért tetői-talpig.

− Köszönöm.

− Mindenki ámulatba esik, ha meglát ebben a ruhában, de én azt akarom, hogy az elméjükbe véssenek örökre, akkor is, ha tudják már ki vagy. Azt akarom, hogy minden más nő, elhalványuljon melletted.

− Miért mondod ezt? − Aggódva kérdezem. Nem értem egyáltalán, most miért mond ilyeneket.

− Valamikor be voltál zsongva, hogy találkozhatss a családdal.

− Az régen volt. − lesütöm a szemem, ha arra gondolok, akkor még a legjobb kurva akartam lenni, majd tönkre akartam tenni Jeont és a Sagrat, most pedig újabb vágyaim vannak. Lassan már én sem tudom követni magam.

− Most ismét összegyűlik a család, ritka alkalmak egyike, amikor valóban mindenki együtt van. Nem csak a közeli tagok, sokak közülük még nem is láttak téged. A híred megelőzött, Jeon miatt nagyon is tisztában vannak vele ki vagy, de látni még nem láttak, és felejthetetlenné akarom tenni ezt az estét.

− Édes vagy, de biztos, hogy ez jó ötlet? − elhúzom a szám, amire ő mosolyogni kezd, olyannyira, hogy fehér fogsorát is megvillantja. Szeretem, amikor mosolyog, ezt a V-t ismerem és nem a komort.

A kanapéra helyezett dobozt felnyitja, óvatosan kihámozza a szépen becsomagolt ajándékot, majd megfordul és megmutatja.

− Ezt kell felvenned.

A szavam elakad, az ajkam pedig mosolyra húzódik. Elkepesztő ez a pasi, pontosan tudja, hogyan kell az emberből kihozni a maximumot, és igen biztos vagyok benne, hogy mindenki meg fog jegyezni, aki pedig ismer, annak eszébe fog jutni az este, amikor Jeonnál először látott.
Vadul bólogatok, miközben izgatottan rágcsálom ajkam.

− Tudtam, hogy tetszeni fog.

− Gyönyörű. − aléltan válaszolom.

− Bújj bele gyorsan − huncut szemöldök felvonással sietett.

Nem szégyenlősködöm, miért is tenném az első férfi volt, aki meztelenül látott. Egyszerűen levetem ruhám, ő pedig segít rám adni, a másikat. Nem mondom, hogy nem használja ki az alkalmat, nem is ő lenne. Végig simít combomon, majd derekamon, szórakozottan figyelem arcizmait, amik aprót rándulnak, amikor hozzám ér. Mosolyra késztet, élvezem, hogy ennyire kíván, de az önuralma nagyobb és nem halad tovább.

Rám igazítja mindenhol a ruhát, ami nagyon is merész, az előző ruha ehhez képest, nagyon szolid volt. Jobb oldalon a hasíték teljesen a derekamig ér, a mellem sem igazán tartja semmi, az egyik oldalt szépen díszített még a másikon, a selyem anyag folytatása. Borzasztóan szexi, a dereka húzott, ami olyan hatást kelt mintha darázsderekam lenne, a melleim pedig nagyon szépen állnak benne. Csodás, ámuldozom a tükörben, nézegetem magam jobbról is balról.