Firgrove-i farkasok

5. rész

*Noah szsz.*

Miután Vio elment, vissza ültem a többiekhez, akik sokat tudó pillantással illetnek engem.

-Mivan? -rájuk formedek picit, de ők továbbra is úgy néznek rám.
-Csak nem meglesz végre a társad, Noah?
-De.. Lehetséges..
-Csak mert Nyx is azt mondja, nem de?
-De igen. Majd még rájövök.

*1 hét múlva*

Épp haza felé vesszük az irányt a szokásos kávézóból, amikor azt veszem észre hogy Vio fut az erdő felé.

-Menjetek és bujtassatok el mindenkit, gyorsan!
-Megyunk! -el is tűnnek, hisz azért ők is gyorsak. Én Vio-t követem, de csak tisztes távolból, nehogy megijesszem.
Amikor beérek az erdőbe átváltozok és úgy követem tovább.

Azt hallom meg, hogy sír. Majdnem odarohantam hozzá hogy megvigasztaljam. De nem teszem, hisz biztosan halálra rémülne. Változnék vissza, hogy úgy menjek oda hozzá, de közbe avatkozott pár nem várt személy. Először csak pár kölyök fut oda hozzá játékra hívva, mire ő elmosolyodik és játszani kezd velük.

-Milyen édes. Nem megyünk mi is játszani? -Nyx alig akar nyugton maradni.
-Nem lehet. Mi sokkal nagyobbak vagyunk mint a kicsik. Halálra rémülne. -lombozom le hangulatát, de igazat adva nekem figyeljük továbbra is lapulva az egyik bokorból.