Firgrove-i farkasok

31. rész

*Vio szsz.*

Muszáj volt, hogy tudja, hogy mit érzek.
Utáltam, hogy nem fakadhattam ki senkinek.
Ez csak gyűlt és gyűlt hónap eleje óta.
Daniel-nek nem mondhattam el, hisz akkor eléggé bolondnak nézett volna. Rose nem volt itt és mégcsak Alex se.

Nyakába bújva, mintha erősebben érződne az illata. Majd rákérdezek valamikor. Simogatni kezdi a hátam, és a hajam végét.

*Noah szsz.*

Amikor a nyakamba bújik, nyugtatásképp Nyx jobban kiengedi illatunkat, én pedig simogatni kezdem a hátát és a haja végét.

Néha nyomok egy puszit a fejére. Egy idő után azt hallom, hogy egyenletesen szuszog. Eltolom kicsit magamtól, és látom, hogy elaludt. Azzal egyidőben, hogy eltoltam nyöszörögni kezd.

-Jó, jó.. Shh.. Itt vagyok.. -visszahúzom magamhoz, és cirógatni kezdem a derekát.
-Ne hagyj el még egyszer.. -dünnyögi a nyakamba.
-Nem foglak.. Shh.. Semmi baj.. Itt vagyok, és nem megyek el..
-Helyes.. -mozgolódik kicsit az ölembe, mire egy kisebb morgás tör fel a mellkasomból.

Ezután vissza is alszik. Lefekszek vele az ölembe, így ő rajtam fekszik. Átfekszek az oldalamra, így tudom Vio-t alvós macinak használni, mert szorosan hozzá bújok.

És végül lassan én is elalszok.

*fél óra múlva*

Arra kelek fel, hogy a telefonom őrült csörgésbe kezd. Felveszem mielőtt még Vio felkelne rá.

-Mivan..? -hasonlít inkább morgásra a hangom az alvás miatt.
-Neked is szép estét fiam. -hallom apám szigorú hangját.
-Jó na, most keltem fel.. Mit szeretnél? -azonnal úgymond felkelek és figyelek.
-Meg van már a társad? Nem szeretném, ha úgy halnék meg, hogy a fiamnak nincs társa. -mondja a szokásos szövegét, de szerintem a mostani válasz tetszeni fog neki.
-Igen. Igen megvan. -nézek a mellettem fekvő, békésen szuszogó lányra és akaratlanul is elmosolyodok.