Firgrove-i farkasok

38. rész

*Noah szsz.*

Reggel már elsők között bent vagyok. Feltettem még otthon egy baseball sapkát és egy napszemüveget, hogy eltakarjam az arcomat tarkító sebet.

Amikor az én társaságom belép a terembe Rose-al és Vio-val, a szemembe húzom a sapkát, hogy még véletlenül se lássák az arcom.

Egész nap, max Alex-el beszéltem pár szót. Ő tudom, hogy észrevette a sebet, de nem tette szóvá, aminek örülök, mert elég lesz egyszer magyarázkodnom Vio-nak, vagy éppen Rose-nak, aki a mai nap után, tuti hogy számon fog kérni..

*suli vége*

Vio karon ragadva húz el a suli mellé, ahol más nem nagyon szokott lenni.

-Mi történt veled..? -kérdi és oda akar nyúlni az arcomhoz, de én csak ellököm a kezét, bármennyire is esik rosszul. Tudja csak, hogy nekem is szar..
-Még mindig félsz tőlem? -csak lehajtja a fejét. -Akkor jobb, ha addig nem beszélünk. Nem akarom, hogy félj tőlem. Tudhatnád, hogy téged sose bántanálak.. -miután ezt mondom, ott is hagyom.

Még hallom, ahogy Rose vigasztalja, és majdnem visszafordulok, de meggyőzöm magam, hogy most így a legjobb.

*otthon*

Ahogy gondoltam, otthon kapom az ívet rendesen Rose-tól.

-Megsirattad a suli után! Most boldog vagy? -lök rajtam egy keveset, látom, hogy most kiakasztottam rendesen.

Én csak leveszem magamról, vagyis a fejemről, a dolgokat. Amint meglátja a sebemet elakadt lélegzettel nézi.

-Szerinted én nekem jól esik, hogy távolságot tartok tőle? Mindennél jobban szeretem Vio-t. Ezt te is tudod. De az, hogy tegnap azt mondta, hogy fél tőlem.. Azt hittem Nyx tényleg bántani fogja, amiért ilyet gondolt rólam, rólunk, így el kellett jönnöm.. És akárhányszor ránéztem ma Vio-ra.. Éreztem. Nem. Tudtam, hogy ha szóba kell vele állnom, ugyanaz lett volna mint tegnap. Ugyanis, még mindig fél tőlem.. Tőlünk..
-Mi történt a szemeddel..?
-Rossz területre tévedtem.. És mivel még nem vagyok százas, ezért könnyűszerrel rám tudtak támadni.. És az egyik majdnem elvette a látásom, mint látod..

Rose csak megölel.

-Annyira sajnálom, de.. Nekem igazán elmondhattad volna..
-Nem mondtam volna el, ha nem “támadsz” rám törpe.. -visszaölelem.
-Tudom, azt is sajnálom, csak tudod.. Vio a barátnőm.. Te meg a bátyám vagy, úgyhogy kicsit nehéz dolgom van veletek -nevetve megforgatja a szemét.
-Na igen.. -mosolyogva nézek rá.
-De holnap hozd rendbe, amit ma elrontottál! -fenyegetően rám néz.
-Igenis főnökasszony. -tisztelgek neki, mire csak nevetve megcsapja a vállam.
-Hülye. -én is elnevetem magam.

Ezek után elvonultunk mindketten a saját szobánkba. Elkezdtem gondolkodni, hogy mit mondjak Vio-nak.

*másnap*

Reggel, csakugyan, mint tegnap, már elsők között bent voltam, ugyanúgy sapkába és napszemüvegbe.

Megérzem, mikor Vio belép, így egyből felállok a helyemről, és elindulok kifelé a teremből, magammal húzva Vio-t is.

-Noah! Vissza kéne mennünk.. Mindjárt csengetnek.. -hallom meg hangját, mire megtorpanok, hátrafordulok, és lágyan szájára tapasztom a sajátom. -Ezt miért kaptam?
-Majd meglátod. -rámosolygok, mire elpirul.

Egy pár pillanattal később, olyan helyre érünk, ahol sosincs senki. Itt megállok, és vele szembe fordulok.

-Először is.. Ne merd magadat okolni e miatt.. -bólint egy aprót, mire leveszem magamról a sapkát és a szemüveget is.
-Noah.. -bekönnyezik, és óvatosan rásimítja tenyerét az arcomra, egy ujját pedig a sebhelyre.
-Vio.. Én tegnap.. Nagyon mérges voltam magamra.. Nem akartam, hogy Nyx a haragját feléd fordítsa.. Csakis azért mentem el.. Én nem akartam, hogy félj tőlem.. Így eljöttem és Rose-t küldtem hozzád..

Az erdőben.. Rossz környékre tévedtem, ami már nem hozzánk tartozik.. És mivel nem vagyok még százas, így könnyen megtámadtak.. De nem lett komolyabb bajom, mielőtt aggódnál. -két kezem közé veszem arcát, hogy rám nézzen. -Nem akarom, hogy félj tőlem.. Apádra mérges vagyok, az tény.. De megkértél, így nem tettem benne kárt.. És benned meg pláne nem tennék.. Tudod jól..
-Tudom, de.. Mivel egy hónapja nem igazán láttalak.. Így megijesztett, amikor megint olyan farkasos hangon beszéltél..