Firgrove-i farkasok

17. rész

*Noah szsz.*

Rose-al egyszerre bújunk Vio ölébe, így majdnem hátraborul, de csak nevetve megsimogatja a fejünket, mire mindketten csóválni kezdünk.

Majd az egyik pillanatban csak azt érzem, hogy elhúzódik tőlem, tőlünk. Visszaváltozva dőlök a fának, miközben azt nézem, hogy Alex-et is megsimogatja. Nem is figyeltem, de Nyx átvette az irányítást, és gyilkos szemekkel illeti Alex-et. Még morgok is kicsit, mire Alex kissé ijedten elhúzódik Vio-tól.

Vio értetlenül fordul hátra, és amikor meglátja, hogy mi történik, csak nevetve jön mellém. Az ölembe ültetem és átölelem a derekát.

-A tiéd vagyok, emlékszel? Nem változtat ezen semmi. És nem csak a fura kötődés miatt mondom, hisz én azt nem érzem, te is jól tudod. -szemembe nézve mondja, hiszen a fejem a két keze közé fogta.

Válaszul csak belefúrom a fejem a nyakába és bele morgom. -Enyém. -vagyis inkább Nyx, de értsétek jól.

-Igen a tiéd. -felnevet ismét, és a hajamba túr. -Na. Most szeretném, ha visszaadnád az irányítást Noah-nak. -kérve, mégis magabiztosan utasított, mire én csak morgok magamnak, de "visszatérek".

Mosolyogva nézem, ahogy töri valamin azt a kis okos fejecskéjét. Majd lassan közelíteni kezdek felé. A szájára hajolok, majd lágyan, mégis határozottan megcsókolom.

Csak azt érzem, hogy teljesen lesokkol és megmerevedik, így elválok tőle. Zavarodottan néz rám, mire egyből zavarba jövök, hogy megtettem. Pedig olyan jó volt..

-Ne haragudj.. Én nem.. -nem tudom folytatni, mert egy csókkal belém fojtja a szót. Első pillanatban én is lefagyok, de amint visszatér az eszem viszonzom tettét. Óvatosan belemarkolok a csípőjébe, ezzel közelebb rántva magamhoz.

Mikor elválunk én mosolyogva, míg ő pironkodva néz rám. Végül beleborul a nyakamba, hogy elrejtse előlem az arcát.

-Hékás, ez az én szokásom. -mondom kuncogva, amikor érzem, hogy magába szívja az illatomat.
-Nembaj.. -motyogja a nyakamnak, de érzem, hogy mosolyog.