Firgrove-i farkasok

26. rész

*Noah szsz.*

Nem tudom mi volt velem, de ahogy újra a karjaim közt tudhattam én egyszerűen elsírtam magam. Tudom nem a legférfiasabb tett, de most nem érdekelt.

Fél órája így állhatunk, amikor is meghallom a főnöke ideges hangját, mire szállna le az ölemből, de én csak szorosabban tekerem köré karjaimat, és most én hajtom bele az ő nyakába a fejem, mélyeket lélegezve belőle. Vagyis az illatából.

-Noah.. -suttog, de még ígyis meg - megremeg a rekedtes hangja.
-Hm? -dünnyögöm a nyakába.
-Le kéne tenned.. A főnököm már így is ideges..
-Hidd el hercegnőm.. Egyszer ránézek, és onnantól te lennél az ő főnöke.. -hasonlít inkább morgásra a hangom, mire halkan felnevet, és bele borzol a hajamba.
-Nem baj, de nekem kell ez a munka.. Na.. Légyszi.. -ismét elkezd lemászni az ölemből, mire kissé morogva, de most engedek. -Jó fiú -halványan mosolyogva nyom egy puszit a számra, összeborzolja a hajam, ami már amúgy is kócosan állt a fejemen, és kislisszol a karjaim közül.

Nyx a "dicséret" hatására majd megvesz odabent, ugyanakkor dühöng, amiért csak egy szájrapuszit kaptunk. Leülök az egyik asztalhoz, mert hát azért eléggé fáj, mivel megint felszakadt, de ott, abban a pillanatban pont nem érdekelt. Az oldalamra téve a kezem, valami meleget érzek. Felhúzom kissé a pólóm, és látom, hogy a kötés átázott. Fasza..

Megkerestem valakit, aki itt dolgozik, és megkértem, hogy cserélje már le nekem a kötést. Pont az a gyerek segített, akit még az első “randinkon” eléggé leteremtettem, így azért is bocsánatot kértem tőle. Hál istennek elfogadta, és segített is, így nem győztem megköszönni.

Miután Vio beszélt a főnökével, amit ha jól hallottam, már pedig tudom, hogy igen, akkor elnéz neki ettől a helyzettől, és még haza is küldi.

Amikor meglátom, hogy az én pulcsimba van, elakad a lélegzetem. TE. JÓ. ISTEN. Vagy 6x nagyobb rá, alig látszik ki belőle. De olyan édes!!

Nem érek rá gyönyörködni benne, mert ismét az ölembe ugrik, és nem hajlandó leszállni, így a virágot felvéve a földről, indulunk ki a kávézóból. Nem megyünk hozzá nyilván. Hozzám se mehetünk, mert útközbe nem tudnám megvédeni, így elirányított egy szép helyre itt, az úgymond, emberi oldalon.

Egész nap ott voltunk, és csak ölelkeztünk. Nem kellettek szavak. Jó volt így, csendben. Nyilván ki fogom alaposan kérdezni, hogy mik történtek..