Firgrove-i farkasok

55. rész

*Noah szsz.*

Egyik karommal szorosan tartom a derekánál, míg a másik kezemmel eltakarom az arcom, és így alszok. De nem sokáig, ugyanis ahogy megérzem, hogy néz, azonnal rá kapom a fejem.

-Minden rendben hercegnő? -ez a három szó kellett neki, ugyanis zokogva a nyakamba borul. -Jó, jó.. -egyből felülök vele az ölemben. -Itt vagyok.. Senki nem tud bántani, amíg itt vagyok, rendben?

Ő erre csak sűrűn bólogatni kezd, de nem enged a szorításon. Mintha én lennék a mentőöve..

Pár perc múlva ismét vissza is alszik.

Majd pár óra múlva ismét felkel. Most valamiért nem látok bele a fejébe, így csak remélni tudom, hogy nem lesz pánikrohama, ugyanis el kellett jönnöm mellőle, hogy még Daniel-el elszámoljak.

Ahogy tudok sietek vissza mellé, és csak azt látom, hogy már sír és pánik szerűen veszi a levegőt. Nem szabadott volna itt hagynom ilyenkor..

Gyorsan mellé ülök, és magamhoz szorítom. Nem nagyon hat rá, így  Nyx kiengedi az illatát, hátha az segít. De nem.. Nem tudom, hogy mit csináljak, mintha nem is lenne itt fejben.

Egy kevés gondolkodás után magam felé fordítom a fejét, és megcsókolom. Végre visszatér fejben, és vissza is csókol.

-Ne haragudj rám hercegnőm.. Muszáj volt itt hagyjalak.. Nem volt más választásom..
-Hé.. Noah.. Semmi baj,. de most már tényleg ne hagyj itt.. Nem tudom, hogy mit csináltam volna, ha téged is elveszítelek.. -ismét sírni kezd, mire most nem hozzám, hanem a párnák közé bújik, hogy ne is lássam. Gondolom én.

Én nem mondok semmit, csak mellé bújok jó szorosan, és átölelem a derekánál. Most már nem hagyom itt, kitartóan fekszek mellette. Még véletlenül se mozdulok meg, nehogy meg ébredjen.

A végére már kezd kényelmetlen lenni a sebeim miatt, így véletlenül megmozdulok, mire Vio azonnal közelebb húzódik hozzám.

Majd arra kapom fel a fejem, hogy Alex beront az ajtón..
Nincs időm rászólni, hogy halkabban, ugyanis észreveszem, hogy eléggé sok seb tarkítja bőrét, mindenhol..