Firgrove-i farkasok

68. rész

*Noah szsz.*

Pár óra múlva arra ébredek, hogy nem találom magam mellett Vio-t, de még csak az illatát se érzem, tehát nincs a közelben. Felülök és a húgom kedves pillantásával találom szembe magam.

-Hogy vagy? -átül a fotelből mellém az ágyra.
-Voltam már jobban is. Vio? -kérdőn ránézek.
-Haza kellett mennie. Az apja már kereste, úgyhogy bármennyire is itt akart veled maradni, haza ment.
-Rose.. Tudod, hogy nekem nem tudsz hazudni. Hol van?
-Otthon, tényleg. -a szemembe néz, hogy mutassa, hogy tényleg nem hazudik.
-Jó.. De ha történik vele valami akkor téged vonlak felelősségre.. -vissza dőlök, mert nem esik jól sokáig ülni.

Egyfolytában pittyeg a telója. Borzasztóan idegesítő.

-Kivel beszélsz te ennyit? -mordulok rá kicsit.
-Vio-val. Miért?
-Nem akar visszajönni? -reménykedve kérdezem meg, amit ő ír is neki.
-Nem lehet. Vendég van náluk. Az apja most valami jobb jelöltet próbál találni neki. -megforgatja a szemét.
-Milyen vendég? -igen, azóta megtudtam még Vio-tól hogy amikor sírva futott át hozzánk, akkor ugye Daniel volt náluk és ugye ő jelölte meg.
-Nem tudom, azt nekem se mondta. -nem emeli rám a tekintetét, hanem a telefont nézve elkerekedett szemekkel olvas valamit.
-Rose. Mi történik? -rám kapja a fejét, és sietősen készülődni kezd. -Rose! -rákiáltok és nyúlnék utána, de ez fáj, így felszisszenve engedem le a karom.
-Nincs időm elmagyarázni, majd jövök. -és már ki is viharzik a szobából, majd a házból is.

Ha történik valami Vio-val én nem tudom mit csinálok..

Pár óra múlva, már késő este Rose gondterhelten jön vissza. Nem is néz rám, csak megáll tőlem a lehető legmesszebb és kinéz az ablakon.

-Rose. Mi történt? Vio-val történt valami? -csak a halk szipogását hallom, és látom ahogy letörli a könnyeit. Nagy nehezen feltápászkodok és oda botorkálok. -Hé. Rose..

Megfordul és megölel.

-Annyira sajnálom.. El se kellett volna engednem.. Vagy vele kellett volna mennem.. -keserves zokogásba kezd.
-Mi történt Rose? -vissza ölelem és próbálom valahogy csitítani.
-Nem.. Nem mondhatom el.. Megkért, hogy ne szóljak..
-Rose! Mondd el kérlek. Ne mondd azt, hogy nem mondhatod meg. Itt sírsz előttem. Mondd már!
-Dan.. Daniel..
-Mit csinált? -eltolom magamtól.
-Meg.. Megerőszakolta.. -ismét zokogni kezd, és mivel nem tartom, így a földre rogy.

Minden elnémult körülöttem. Megerőszakolta.. Muszáj vagyok leülni.. Én is a földre rogyok Rose mellé, és csak nézek magam elé. Muszáj látnom Vio-t. Most!

Felpattanok, már amennyire bírok, és sietősen távozok a szobából, majd a házból is. Nem érdekel, hogy hányan próbálnak visszatartani, én megállíthatatlanul megyek Vio háza felé.

Kicsivel több mint 15 perc múlva, már ott állok a házuk előtt. Már kintről érzem illatát, ami most Daniel alma illatával kevetedik. Többször is becsöngetek, bekopogok, de nem nyitnak ajtót. Körül nézek, és meglátom, hogy Vio ablaka nyitva van, így gondolkodás nélkül mászni kezdek, bármennyire is fáj nekem.

-Ki.. Ki van ott? -hallom meg félő hangját az én kis hercegnőmnek.
-Sh csak én vagyok. Noah.. -lassan lépdelek felé közelebb, de ő csak felpattan az ágyról és hátrálni kezd.
-Nem.. Noah nem lehet itt.. Hagyj békén.. -megtorpanok, amikor már nem tud hátrálni. Nem akarom, hogy megijedjen még ennél is jobban.
-Itt vagyok hercegnőm. Én vagyok az..
-Nem! Most pedig menj el! Különben.. Nem tudom mit csinálok, de nem lesz jó vége..

Inkább feladom. Majd jön ő ha akar. Biztosan sok volt neki. Gyorsan közelebb lépek, nyomok egy gyors puszit a homlokára, itt hagyom a pulcsim és már itt se vagyok. Meg próbáltam minél gyorsabban, hogy csak egy szempillantásnak tűnjön, bár a sebek miatt nem ment olyan gyorsan mint gondoltam..

Egyenesen haza megyek, azon belül pedig a szobámba és hasamra dőlve fekszek be az ágyba. Senki sem kérdez semmit, csak magamra hagy mindenki.

Remélem Vio nem fog eltaszítani magától. Biztosan azt fogja hinni, hogy most már nem fogom szeretni..

Nem akarom elveszíteni. De majd jön ő, ha készen áll. Daniel-t pedig egyszer még ki fogom nyírni..