21. rész ~gondolatmenet~

124 4 0
                                    

*Vio szsz.*

*egy hónap múlva*

Borzalmasan lassan telnek az órák. A napok. A hetek.
Egy hónap..
Egy hónap, hogy nem tudok semmit se róluk.
Ez az egy hónap maga volt a POKOL..
Nem elég, hogy nem tudok róluk semmit, de apám sem hagyott békén. Minden egyes nap megvert, vagy éppen a lelkembe tiport.
Ha ez sem lenne elég, a suliban is piszkálni kezdtek, hogy: Miért ülök Noah helyén? Miért van nálam Noah egyik pulcsija? Mi történt Noah-val? Annyira megijesztettem őket, hogy azért hagyták itt a sulit?
És hasonlók..

Többször elindultam az erdő fele, de a határánál tovább nem mentem. Minden egyes nap ott ültem sötétedésig és gondolkoztam, vagy éppen zenét hallgattam.

Sokat járok mostanában abba a kávézóba, ahol még a legelején voltunk.. Tudjátok, ahol volt az a kis incidens a pincér fiúval. ~a gondolatra felnevetek~ És elkezdtem ott dolgozni. Csakis azért, mert az is addig lekötötte a figyelmem, illetve nem kellett apámat hallgatni ahogy épp jól érzi magát más nők társaságában. A munka jól megy egyébként. Néha a pultnál állok, néha besegítek a pincérkedésben, néha viszont csak takarítok. És nem fogadok el tőlük pénzt, hiába akarnak adni. Úgyse lenne kire/mire költenem.

Egyetlen egy barátot szereztem. Találjátok ki, ki az. Na? Igen.. A pincér srác. Daniel a neve. Nagyon rendes. Amikor első nap bementem oda, egyből odajött és bocsánatot kért azért, ami már hónapokkal ezelőtt történt. Szóval így ezáltal kezdtünk beszélgetni, majd munkába is együtt jártunk, és mostanra néha elkísér az erdő határáig. Sajnos ő már nem iskolás, ezért az ő szavaival élve: “Nem tud megvédeni azoktól a seggfejektől”. Noah-ról nem beszéltem neki. Sem a farkasokról, hiszen úgyis csak bolondnak tartana.

Noah.. Minden nap kb minden percében rá gondolok. Hol lehet? Hogy lehet? A többiekkel van? Gyógyul vajon a seb? Kelleni fogok még neki, ha visszajön? ~igen.. ilyenek is jutnak néha eszembe, hisz azért nem vagyok a legszebb, és ő bárkit megkaphatna~ Egyszóval minden egyes dologról ő jut eszembe. Még Daniel-ről is. Éjszakánként még mindig nem tudok aludni, mert még mindig álmodok róla. Rosszat is jót is egyaránt. A pulcsiját hordom mindenhova továbbra is. Nyilván mostam már ki ez idő alatt, de valahogy még mindig érzem benne az illatát.

Ahjj.. Csak lennél már itt végre velem..

Firgrove-i farkasokWhere stories live. Discover now