Firgrove-i farkasok

48. rész

*Noah szsz.*

Azt érzem, hogy hozzám vágja a telefont mérgében, amire azonnal felülök és rá kapom a fejem.

-Hé, hercegnő.. Mi történt? -az álmosság teljesen eltűnik a hangomból. Helyét az aggodalom veszi át.
-Ne.. Szólíts így! És most kérlek menj el.. -hangja megbicsaklik, miközbe kinyitja nekem a szoba ajtaját.
-Vio.. Mondd már hogy mi történt..! Kérlek beszéljük meg!..
-Nincs mit megbeszélnünk.. Menj..! -az ajtó mellett szobrozik, lehajtott fejjel.
-Vio.. -mennék hozzá közelebb, hogy magamhoz húzzam, de ő csak kilök az ajtón.
-Menj..! -becsapja az ajtót, és kulcsra zárja.

Bele ütök egyet az ajtóba, majd ahogy letrappolok, idegesen becsapom magam mögött az ajtót.

Egyenesen haza megyek. Se anya, se apa, de még Rose se állít meg, mert érezhető rajtam/körülöttem a feszültség.

Ahogy a szobámba érek, mérgesen becsapom magam mögött az ajtót. Majd ránézek a telefonomra. Azt látom, hogy az egyik osztálytársunk írkál nekem, és átállított mindent a chatben. A becenévtől kezdve a háttérig mindent.

Akkor ezért akadt ki.. Mai nap már másodjára vágom földhöz a telefont, ami most már ripityára törik. Nyx próbálja átvenni az irányítást, de nem hagyom neki, így hogy megpróbáljak lenyugodni a falat kezdem ütni, ami minden egyes csapástól jobban megreped.

Egy idő után anya és Rose aggódva rontanak be a szobába. Ahogy rájuk nézek, csak mérhetetlen aggódást és félelmet látok rajtuk.

-Fiam.. -próbál anya közelebb jönni hozzám, de én nem hagyom. Ilyen állapotban nem biztos hogy tudok uralkodni magamon.
-Noah.. -most Rose próbál közelebb jönni, de ugyanaz a válaszom mint anya közeledésére.

Miután kimennek pár perc múlva reménytelenül, apám trappol be a szobába.

-Mit tettél? -néz rám mérgesen, mire Nyx gyilkos pillantását kapja vissza, ami még őt is megijeszti, így hagy beszélni.
-Te mit tettél? Tönkretetted a kapcsolatomat azzal, hogy az egyik osztálytársamat rámuszítod üzenetekben?! -teljesen kikelve magamból ordítok apámra. -Remélem most boldog vagy! Vio látni se akar! De csak hogy egyet leszögezzek.. Nem érdekel más.. Hozd helyre ezt az egészet Vio-val! Amíg ez kész nincs nem mozdulok ki innen és nem akarom egyikőtöket sem látni!
-Noah. Miről beszélsz? Nem csináltam semmit! -próbálja felemelni a hangját, mire megint úgy nézek rá mint pár perccel ezelőtt, így lassan hátrálni kezd az ajtó felé. -Majd felhívjuk az iskoládat, hogy egy ideig nem fognak látni.. -és már itt sincs.

Ezek után nem láttam őket többet, legalábbis egy ideig..