Firgrove-i farkasok

18. rész

*Vio szsz.*

TE. JÓ. ÉG.
Egyszerűen fantasztikus volt!
És milyen édes volt, amikor zavarba jött.
A pillangók csak úgy verdestek a hasamban.
Nekem ez volt az első csókom.. De nem bánom, hogy Noah volt az!
És annyira jól csókol.. Ahh..

-Hékás, ez az én szokásom. -mondja kuncogva, amikor magamba szívom azt a nagyon jó mentás illatát.
-Nembaj.. -motyogom a nyakába mosolyogva.

Még így ülünk egy ideig. Simogatja a hajam, mire ismét álmos leszek. Már majdnem elaludtam, amikor is lágy puszikat érzek az arcom és a nyakam különböző pontjain. Dünnyögök egy sort, de nem szállok ki az öléből, és a fejemet se veszem ki a nyakából.

-Hercegnő.. Kezd sötétedni.. -még több puszi. -Ideje lenne mennünk..
-Mmmmm
-Akkor ma már nem kapok egy normális szót se tőled? -hallom a hangján, hogy mosolyog, így én is elmosolyodok.
-Mmmm nem is tudom.. -elhúzódok tőle és ránézek végre, mire egy szinte már vigyorgó Noah-t látok.
Összeszedjük a cuccokat és magunkat is. Mikor indulnánk el Noah hirtelen megtorpan. Értetlenül nézek rá, de ő csak hirtelenjében leránt a földre maga alá és átváltozva áll felettem, folyamatosan az erdőt kémlelve.

-N-Noah.. Mi.. Mi történik?.. -alig látok ki alóla a szőre miatt.
-Shh.. -le is int ennyivel. Annyit érzékelek, hogy megfeszül és vonyít egyet. Majd már csak morgást és acsargást hallok és végül. Végül egy lövést. Felettem álló nyüszít egyet, de nem mozdul, nehogy meglássanak azok a valakik, és harcol tovább.
Én a számra szorítom a kezem, és csendesen sírni kezdek. Mikor megérzem, hogy valaki kiránt Noah alól, akaratlanul is sikítani kezdek. Az a valaki futásnak indul velem. Visszanézek Noah-ra, és csak annyit látok, hogy csapatosan körülállják.

-Neee! Tegyél le! -alig látok valamit a könnyeimtől. -Vissza kell mennem!
-Dehogy mész vissza! Azok szétszednek téged! Noah miatt ne aggódj. Erősebb mint gondolnád. -hallom meg a túlságosan is ismerős hangot.
-R-Rose? -félve kérdem meg, de amikor ezt meghallja, megáll és letesz.
-Igen én vagyok, de most sürgősen haza kell menned. Holnap találkozunk.. -ezzel el is tűnik az erdő sűrűjében..