Firgrove-i farkasok

14. rész

*Vio szsz.*

-Ne aggódj, nem hagylak itt. És nem lesz semmi gond. -biztatóan rám mosolyog, mire bólintok egy aprót.

~Ki a fene az a Nyx, és ahhoz hogy bemutassa miért kellett elmennie?~

-Tudod említettem, hogy minden vérfarkasnak van egy belső farkasa. Aki csak akkor jön elő, ha átváltozunk. Jó esetben.. -kezdi a magyarázkodást, én pedig bólintok.

Elkerekedik a szemem, amikor meglátom, hogy hogy változnak át. Minden csontja eltörik jóformán, vagy legalábbis úgy hallatszik.

Miközbe változik, úgy tűnik elfele minden ami emberi belőle/róla. Fekete bunda. Vörös szemek. ~Álljunk csak meg. De hát ő mentett meg mindig amikor volt valami itt az erdőben!~

Szájtátva figyelem, ahogy előttem kb 10-15 méterrel hasal. Mikor nagyjából megszoktam a látványt, óvatosan feltápászkodok a helyemről, és közelebb lépek hozzá. Majd mellé ülök közvetlenül. Erre Noah (?) csóválni kezd, de nem mozdul, nehogy rám ijesszen. Gondolom én.

Nagyon lassan, és óvatosan bele csúsztatom vastag fekete bundájába a kezemet és simogatni kezdem. Ő csak szaglászni kezd. A karomtól kezdve egyre feljebb és feljebb.

Miután nem szólok érte semmit, jóformán letipor a virágok közé, és a nyakamon kezd szimatolni. Mármint szó szerint. Én pedig fel nevetek, mert nagyon csikis vagyok. Próbálom eltolni magamtól, de nem nagyon megy, így jóformán ott “vergődök” alatta nevetve, hiszen még mindig a nyakamat basztatja.

-Noah! -felkiáltok nevetés közben, amikor belenyal a nyakamba.
-Nyx.. -egy morgást hallok nagyon tompán.
-N-Nyx?
-Hello Kisvirág.. -belenyal a nyakamba, a neve hallatára.

-Enyém. -”dörmögi”/”dorombolja kb 5 percenként, és én továbbra is nevetek, de már annyira, hogy fáj a hasam.

Mikor ezt megunta fordít a helyzetünkön, így én vagyok most rajta/felette (kinek hogy tetszik). Nem értem, hogy mit akar. Olyan puha a szőre, hogy belebújok, és konkrétan eltakar, annyi van neki. Így, mintha valami alvós maci lenne, őt ölelve, rajta fekve lassan elalszok.