Firgrove-i farkasok

57. rész

*Vio szsz.*

Amikor felébredek, érzem, hogy Noah nincs mellettem. Illetve azt is hallom, hogy kint nagyon nagy acsargás folyik.

Az ablakok felé pillantok, ahol meglátom Noah édesanyját, ahogy könnyezve néz kifelé az ablakon.

-Mi történik? És hol van Noah? -rekedtes a hangom, mire azonnal idakapja a fejét, de nem szól semmit, csak kimutat az ablakon, ahová az ő támogatásával elbotorkálok.

A szám elé kapom a kezem, ahogy azt látom, hogy két farkas, amiből az egyik Noah, köröz egymás körül, majd egymásnak ugranak. Pontosabban Noah ugrik neki a másiknak. A másik farkason látszik, hogy provokálni akarja Noah-t, ugyanis Noah szeme már vérvörösen csillog.

Nem hallgatok az anyjára, rohanok le hozzájuk, úgy ahogy vagyok. Párszor elesek út közben, ugyanis nincs még túl sok erőm, ezért keletkezik rajtam pár seb, mire leérek.

-Noah! -már az ajtóból kiáltok neki, mire ahogy látom, az egész falka, és a másik farkas falkája is “kettényílik”, ezáltal rájuk látok. Épp harapná át a másik torkát, amikor rájövök, hogy mi is történik. -NYX!

Megáll a mozdulatban, és lassan rám vezeti a tekintetét. El tudom képzelni, hogy mit gondolhat. Csupa seb az egész karom, a nyakam, és az arcom is. De itt állok vele szemben, és próbálom erősnek mutatni magam.

-Kisvirág.. Én nem.. -csak intek egyet, mire azonnal be fogja, és hátrébb lép párat Daniel-től..?
-Daniel..? -ahogy meghallja a nevét az ismeretlen farkas, aki mint kiderült Daniel, Noah-ra vigyorog, ide sétál és leül mellém. Ő nem akkora mint Noah, kb Alex-el egy méretű. -Én szeretlek. Tényleg.. De ezek után, amiket hallottam a te szádból.. Nem akarlak többet meglátni a közelembe.. Tudod te, hogy miken mentem keresztül miattad? -felemelem a hangom, mire “fülét farkát behúzza” és csak néz rám kölyök kutya/farkas szemekkel. -Nem.. Ne nézz így rám! Miattad vesztem össze számtalanszor Noah-val, és -folytatnám, de csak egy nagyobb vicsorgást hallok, mire odakapom a fejem, és látom, hogy Noah vicsorgott Alex-re.

Amikor egy pillanatra összekapcsolódik a tekintetünk.. Azt hittem ott helyben elsírom magam. Azok a megtört szemek amikkel rám néz.. És rájöttem hogy miért..
Azt mondtam Daniel-nek, hogy szeretem.. Biztosan leblokkolt és a többit már nem is hallotta..

-Noah! -kiáltok utána, de már csak azt látom, ahogy eltűnik a fák között. -Remélem most boldog vagy! -kiáltok Daniel-re. -Menjetek innen és meg ne lássalak egyikőtöket se, de legfőképp téged ne a közelembe! -kissé nyüszítve rohannak elfelé.

Párszor hallatszik egy-egy morgás/vicsor, ami valószínűleg Noah-tól jön, de egész délután az erdőben van valahol.. És miattam..

Egészen kora estig kint ülök a ház előtt, hátha hazajön Noah.. De nagyon nem úgy látszik.. Nagyon hűvös van este.. Itt maradok éjszakára, de aludni nem nagyon tudok.. Még, gondolom mielőtt elaludt volna, hallok egy halkabb vonyítást az erdő felől.