Firgrove-i farkasok

70. rész

*Noah szsz.*

Egy hete, hogy nem láttam és még csak nem is hallottam Vio felől. Aggódok érte. Rose állítása alapján a jegyei is leromlottak, és ott sincs fejben a suliban.

Nyilván megértem, hisz ki lenne iskolában egy ilyen dolog után? De akkor maradna legalább otthon..

Az én állapotom is csak rosszabb lett. A kötődés miatt. Ugyanis, ha tényleg semmit se tudunk a másikról, abba konkrétan bele tudunk betegedni. És mivel én most amúgy is gyengébb vagyok, így rajtam jobban látszik.

Hallom, ahogy valaki jön felfelé a lépcsőn, de én csak a fal felé fordulva fekszek az ágyban. Érzem, hogy ketten jönnek, de hirtelen nem tudom kihez párosítani az illatot, amit Rose-én kívül érzek.

-Mit szeretnél Rose? -hangom felismerhetetlenül rekedt és mély, és ahogy beszélni kezdek, egyből köhögnöm kell, mire a sérülések fájni kezdenek, így felszisszenek.
-Vendéget hoztam. -hallom meg húgom hangját.

Nagy nehezen, lassan felülök és az ajtó felé fordulok. Bambán pislogok párat, majd miután eljut a tudatomig, hogy Vio áll ott, egy szempillantás alatt előtte termek. Csak könnyezve nézünk egymásra. Nem tudjuk, hogy mit is kéne csinálni.

-Szia.. -töröm meg először a csendet végül.
-S-Szia.. -szorosan megölel. -Annyira sajnálom, hogy nem voltam itt veled.. Itt kellett volna lennem veled de.. -folytatná még, de elsírja magát.
-Shh. Semmi baj. Biztos jó okod volt rá. Csak üljünk le kérlek, mert nem bírok sokáig állni még.. -ő csak bólogat egy sort és együtt ülünk le az ágyra. Vagyis én lefekszek, míg Vio mellém ül.
-Nem volt jó okom rá, ugyanis valószínűleg hülyeség az egész.. De én féltem.. Féltem, hogy undorodni fogsz tőlem.. -lehajtja a fejét, így a kezét kezdi tanulmányozni.
-Miért undorodnék tőled hercegnőm? -nagy nehezen felülük, ismét, megfordulok, ezért most a fejemet a combjára hajtom, hogy rá tudjak nézni.

Lassan lehullik az első könnycsepp a szeméből, és mivel a fejem még mindig a combján pihen, így az ráesik az arcomra.

-Hé.. Hercegnő.. Mondd el kérlek.. Mi történt veled egy hete..? -letörlöm a könnyeit, ami egyre sűrűbben követik egymást.
-Én.. -látszik rajta, hogy próbálja keresni a szavakat, de egyszerűen nem megy neki. Csak mondd ki hercegnőm.. Tőled szeretném hallani..
-Ne félj kérlek.. Nem fogok semmit se csinálni. Undorodni meg pláne nem fogok tőled. Megígérem. -rá mosolygok, mire kicsit ő is megnyugszik.

Bólint párat, hogy megértette, majd mellém fekszik és óvatosan megölel, amit nagyon szívesen viszonzok is.

-Daniel megerőszakolt.. -mondja ki egy szuszra a mellkasomba ugyanis nem mer rám nézni.

Erre a két szóra minden izmom megfeszül, hiába tudtam már, és igyekszem nem átadni Nyx-nek az irányítást, ugyanis nem lehet megállítani ha elszabadul.

-Hogy mit csinált? -tér vissza a hangom, majd egyből olyan szorosan kezdem el szorítani magamhoz, ahogy csak tudom.
-Noah.. -megütögeti picit a karom. -Nem kapok levegőt..
-Ne haragudj. -elmosolyodok, és engedek a szorításon.
-Semmi baj.. De.. Akkor nem.. Nem taszítasz el magadtól? É-Én nem akarlak téged is elveszíteni.. -szipog párat.
-Hé. Hercegnő. -felemelem óvatosan a fejét, hogy rám nézzen. -Ilyen miatt sose taszítanék el senkit, de legfőképp téged nem magamtól.
-De én undorodok magamtól.. Nekem te vagy a barátom.. É-Én nem akartam tényleg és.. -elveszi a fejem és visszahajtja a mellkasomra.
-Még jó, hogy nem akartad. És ne undorodj magadtól. Nem hinném, hogy sok választásod volt.. Ő is alfa.. Ő is erős. Sőt. Most kettőnk közül ő az erősebb.
-De küzdhettem volna ellene.. Meg védhettem volna magam..
-Nem, Vio. Higyj nekem. Ha egy alfa valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi.. Nem tudtál volna semmit csinálni, csak azt, hogy nem mész haza, hanem itt maradsz.. Ne okold magad, jó? És pláne ne undorodj magadtól. -simogatni kezdem a haját, ami valószínűleg nyugtatja kicsit, ugyanis miután párat bólogat, el is alszik.

Édes pici virágszálam.. Annyira sajnálom, hogy ezt át kell élnie.. Ha nem lépek be az életébe, akkor most nem történt volna ilyen.. Sőt.. Semmi se történt volna vele, ami ehhez kapcsolódik..

Én most nem tudok aludni, mert csakis azon gondolkozok, hogy hogyan tehetném jóvá ezt a sok rosszat neki. El fogom halmozni egy csomó jóval, hogy ne csak rossz emlékeink legyenek. Meg majd Rose-al is elküldöm, hogy csajos estéket/hétvégéket is tartsanak.

Igen, ez lesz a legjobb. És ezek után már csak Daniel-t meg az apját kell eltűntenem valahogy és boldog lehetne.. De a legfőbb az akkor is ő. A többit majd akkor, ha mindketten felépültünk teljesen.

Ezekkel a gondolatokkal alszok el folyamatosan Vio-t ölelve. Annyira szeretem..