Firgrove-i farkasok

19. rész

*Noah szsz.*

Összeszedjük a cuccokat és magunkat is. Mikor indulnánk el megtorpanok. Ismeretlen szagot érzek. Nem. Több ismeretlen szagot. És minden irányból. Körbevettek..

Hirtelen lerántom a földre Vio-t és felé állva átváltozok. Így kémlelem az erdőt, és próbálok minden felé egyszerre figyelni.

-N-Noah.. Mi.. Mi történik?.. -hallom meg rettegő hangját.
-Shh.. -amint lecsitítottam egyszerre ötfelől indulnak el felém. Megfeszülök és vonyítok, hátha Alex vagy valaki meghallja.

Hogy ne fedjem fel Vio itt létét, nem támadok úgy mint szoktam, csak ha közelebb jönnek. El kezdik mondani, hogy úgyse lesz soha senkim, vagy ha igen akkor biztos egy utolsó r****c lesz. Na meg a húgommal és édesanyámmal kezdtek fenyegetőzni, így pár percen belül elszabadul a pokol.

Pár perc múlva egy lövést hallok, mire nyüszítek egyet és majdnem ráesek Vio-ra, de megtartom magam. Majd azt érzem, hogy kiszedik alólam Vio-t, mire hátra kapom a fejem és már csak Rose fehérségét látom elsuhanni.

Megnyugszok kicsit, hogy most már jó kezekben van. Rendes támadásba kezdek, de még kapok pár golyót a testembe a harc folyamán, ami miatt egyre jobban gyengülök, ugyanis az egyetlen olyan növényből készült, ami árt nekem. A végére ígyis én maradtam talpon.

Igen. Múlt időben, ugyanis csak 5 másodpercig élvezhettem a győzelmemet, mielőtt összeestem volna. Utolsó emlékem, hogy valaki zokogva borul a nyakamba.

Ez után. Teljes képszakadás.

*Vio*

Nemtudom mennyi ideig állhattam ott, Rose-t várva, de rájöttem, hogy nem fog visszajönni, így haza vettem az irányt. Ha ez a stressz nem lett volna elég, otthon apától kaptam rendesen, amiért egész nap nem voltam otthon.

Miután felértem a szobámba, az ágyon egy összehajtogatott ruha darabot láttam meg. Rajta egy borítékkal..