Firgrove-i farkasok

34. rész

*Vio szsz.*

Mikor belépek az ajtón, apám már jönne ide, de megtorpan, amikor észreveszi a mögöttem álló fiút.

-Kit szedtél te össze? -intézi felém szavait, tekintete ellenségesen méri végig a barátomat.
-Apa, ő a barátom, Noah. Noah, ő az apám. -mutatom be gyorsan őket egymásnak.
-Üdvözlöm. -Noah elém lép és apám felé nyújtja a kezét, amit apám el is fogad.
-Szia. -riválisan néznek egymás szemébe percekig.
-Khm. -vonom magamra a figyelmet, mire mindketten rám néznek. -Mi most fel mennénk a szobámba. -kezdem magam után húzni Noah-t, apát az előtérben hagyva.

-Megkérhetlek, hogy szemmel se öld meg? -kérdem Noah-t mikor felérünk a szobába.
-Nem tehetek róla -megvonja a vállát. -Ő is így nézett. Gondolom most el akarja játszani a nagy óvó apukát, akinek a lánya a legfontosabb.. -egy szemforgatás kíséretében magához húz, és megölel.

Olyan cuki, nem tudja, hogy mit is kéne csinálnia, így amikor lehuppanok az ágyra, ő csak áll ott továbbra is.

-Nem ülsz le? -kérdőn nézek rá.
-Ja, de igen. -leül mellém, mire csak felnevetek.
-Ne legyél már ilyen merev! Érezd magad otthon te hülye. Ezt még mondanom kell? -nevetek még jobban.
-Jóvan na. -rám fekszik, majd szerintem most jut el a tudatáig, hogy mit is mondtam. -Most miért vagyok hülye? -lebiggyeszti a száját.
-Jajj te, nem úgy értettem.. -mielőtt befejezhetném elkezd csikizni. -Ne, nee! Noah! -nevetve kiabálok.
-Na ki a hülye? -mosolyogva figyeli, ahogy nevetek.
-Te! -válaszolok nevetve, mire, ha lehet, még jobban csikizni kezd. -Noah! Hagyd abba! -mégjobban, még hangosabban kezdek nevetni, mire már szinte az egész ház tőlem zeng.

Még csikiz egy ideig, de amikor elfáradt benne, egyszerűen vissza fekszik rám.

-Uhh, mióta vagy te ilyen nehéz? -próbálom lelökni magamról, de nem hagyja, csak a derekam köré tekeri karjait.
-Én? Nem is vagyok nehéz -”sértődötten” feljebb csúszik és a nyakamba hajtja a fejét.
-De igen. -mosolyogva én is átölelem, és összeborzolom a haját.